Fogalmazhatnék persze korrektebben is, de nehéz lenne a mátraházai idősotthon hirteln bejelentett. várható bezárása okán arról írni, hogy egy politikus hibázik, hiszen olyan eset köztudottan nincs. Ha hibázik, akkor is tudatosan teszi. Ő, aki rajta tartja ujjait az élet vérkeringésén, no meg a nagy piros gombon. Vész esetén nem nyomogat semmit, elég, ha hibáztat: például a bő három éve a problémán kotló, a krízisből mentő szakértői kormány mítoszával operáló politikus a három hete frissen érkező, majd-én-megmutatom politikusokat: na ugye, mi előre megmondtuk, hogy be fogtok tojni. Én most négy évre hátradőlök, bespájzoltam, s amíg tele a kamra lekvárral, addig elnézem a tévében, hogyan vergődtök a mocsárban. Majd integetek. És írok szép sajtóközleményeket arról, milyen jó volt tegnap. Csak ezek az átlagemberek, ezek nem értik.
De lefordíthatjuk úgy is, hogy a Nemzeti Visszamutogatás Rendszere valóban most szembesült a gyorsvonatként érkező felismeréssel: a piros mezes csapat után üres a megye kasszája, decemberre sincs biztos fizetése az alkalmazottaknak - ezt mondták -, ergo, áldozatot kell hozni: s elsőnek újra csak az kapja a pofont, akinek a leghalkabban fáj. Ti még tisztára jól jártok, ahhoz képest, tulajdonképpen, egyébként. Ettől még ki kellene taláni valami üdvöset.
Amíg a politikusok birkóznak, száz idősnek, meg a negyven, eddig is éhbérért dolgozó embernek érkezik az a bizonyos pofon. Ki lesztek rúgva, át lesztek pakolva. A szavazó elszenved. A szoci. Meg a fideszes. A gondozott is. A szoci. Meg a fideszes. Nem kell félni, nem fog fájni, higyjétek el, jó lesz, működjünk együtt. Majd keresünk pénzt az ablakban, kitesszük a mikuláscsizmát.
S nem ám olyan a tálalás, ahogy a romlott, nagy barna tortát fel illene szolgálni ilyen alkalmakkor az ingatag öregeknek, a kifacsart ápolóknak: az egyik politikus fokozott aggodalommal az idősekért napokkal előre lelövi a poént, amit még ő tárazott be. Egy gyomorgörcsös hétvégét ajándékozva ezzel a mátraházai idősek otthona lakóinak. Köszönjük a szavazatokat. A másik oldal ellenben máris úgy érkezik, hogy elegánsan szabadkozik: én ugyan győzni jöttem, csupa jó hírt akartam hozni, de ezt dobta a gép. Én kérek elnézést. Rossz belépő. Köszönjük a helyzethez mért felelősségtudatot. És az aggodalmat. Ki lehet belőle fizetni a havi törlesztőt?
Mit mond erre a kirúgásra ítélt ápolónő? Őt nem érdekli, hogy Fidesz, vagy MSZP, itt ugyanis emberekről szól az elbocsátó szép üzenet. A gondozottak úgy döntöttek: maradnak, ők nem azért fizettek be, hogy most hirtelen ide-oda szórják őket a megye idősotthonai között. Jönnek az ígéretek, hogy majd jól megkeresik a felelőst, bár pénz már nem lesz belőle. Őszinteség van, az kell ilyenkor. A dolgozó talán megnyugszik, hogy akkor végre minimum egy politikusnak is rossz lesz egy pöttyet, de nagyon sokáig nem ringatja magát ebben az illúzióban. Nem ér erre rá.
El kell mennie ugyanis munkát keresni. De előtte még beül a megyei közgyűlésre. Mégiscsak az ő sorsáról döntenek. Ha eddig nem kérdezték meg, most majd beleszól, ígéri. Az átlagember nemzeti konzultál a politikussal, a politikus nemzeti konzultál a felettesével: pénz kellene sürgősen, ne csináld már, Viktor, itt emberekről van szó. Hölgyem, egy kicsit halkabban, nem kapott szót.
Ja, kérem.
..::efzé::..
