Fájós fejjel kelhetnek a politikusok az ünnepek előtti reggelen, egész éjjel azon töprengenek, mit is mondjanak az ő népüknek az ő pulpitusukról. Keresgélnek a régi doc-ok között, előhúzzák a 2004-est, az uniós csatlakozóst mindig lájkolják az ünneplők, vannak benne szép panelrészek, most is jó lesz elejének. Beillesztés, mentés másként. Közepére egy kis szentistvános rész, ezeréves államiságunk, összefogás, mindig is Európában, a magyarság megtalálta a helyét. Széthúzás nemjó dolog.
Elöl nyított templom, hátul bezárt Korona Söröző. Balról kis termetű király nagy termetű oszlopon. Törpe, mondja rá korábbi ünnepi szónok, aki most csak civil nagypapa. Mellettük magas pulpituson mai díszsor ül. Előttük kenyér, ebből osztanak majd sokaknak. Jut majd a széliből. István a király, felkelt a napunk, süt is nagyon, szembe. Hátul Mánya doktor úr el, pedig 98-ban még ő is büszkén itt szeletelt. Elsétál a tömeg jobb szélén, ki tudja, hová tart.
Ezen elmerengek, alig figyelek a szózatra, amely egy perc alatt eddigi érdemeink felsorolásába fullad, uniós projektek repkednek. A számítógép tán belekeverte a Kampány 2010.doc-ot, mondom magamnak. Szépül, épül városunk, igaza van a szónoknak, ha már kampány, legyen kövér. Sok lúd meg ugye disznót. És ez ma a lényeg.
Nagyra magasztalt István királyunk négyelgetett volna az ő korában. A mai utódok csak kampánnyal vágják agyon a gyöngyösiek közös ünnepét. Mert ha már mikrofon előtt vagyunk, ugye, akkor csak belefér, sokak nem tudják.
Kenyér, cirkusz. Minden más huszadrangú.
..::efzé::..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése