2008. október 1., szerda

Színesbőr, vastagbőr























Magyar nőként cigányfalut vezetni bizonyosan férfi-keménységet igénylő feladat. Kell hozzá erély, bátorság, oroszlánkörmök, szúrós tekintet. Szó, ami szó, kell hozzá valami komoly indok, hogy az ember bevállalja.

Ha viszont bevállalta, nem szégyen befogadni a mástól jött - egyébiránt pozitív - kezdeményezéseket sem. Jöhet bár egészen alulról, túl kell lépni a személyes ellentéteken.

S ha már településünk úgyis a romákból és az erőmű füstpénzéből él, tisztán kell látni, hogy az erőmű füstje előbb fordul vissza a kéménybe, mint a falu etnikai összetétele. Ha amúgy is tele vagyunk naphosszat az utcán lófráló, többnyire agresszív tizenévesekkel, érdemes lekötni őket, valahogy legális körülmények között fegyelmet tanítva nekik.

Az egyik eszköz a boksz, mely megtanítaná a srácoknak az önuralmat, meg azt, hogy utcán, iskolában, otthon kezet - öklöt - emelni bárki másra ordas nagy hiba, sőt: szégyent, kizárást jelent a bokszklubból. Negyven fiatal össze is jött, heti két alkalommal nyomják; aki rendetlenkedik, büntetést kap, egészen súlyosakat. Például több tucat felülést. És jönnek, és járnak. Nemcsak cigányok, hat-nyolc magyar is. Pedig a foglalkozások alatt még az utcára sem szaladgálhatnak ki, zárt ajtó és szigor van. És mégis megmaradnak.

Addig, amíg tart a sportklub. Merthogy egyelőre ingyen megy minden, az oktatók szinte szeretetből vállalják, hogy valamiféle utat mutassanak a kallódó fiataloknak a gettóban, semmiféle juttatást ezért senkitől nem kapnak.

Nemcsak pénzt, még egy elismerő gesztust sem. Még annyit sem, hogy egy sarokkal arrébbról valaki egy délutáni foglalkozást megtekintsen, mit is csinálnak a cigányok. Halmajugrán a mai napig - azaz majd két hónap alatt - senkit nem érdekel félszáz roma gyerek elfoglaltsága a faluban a polgármesteri hivatal felől.

Inkább mondják azt, amit eddig. Hogy hasztalan minden, kidobott pénz a sportklub, semmit sem ér a tanoda. Pörögnek a régi mantrák. Nem láttak eredményt, "nem működött kellő hatásfokkal". Nem tudnak könyvelni se a cigányok, hiába hoznak maguknak szakembert a tanterv megírásához, egy elismert szociológust, az a település önkormányzatának nem jó. Indok? "Kivinné a híreket a faluból".

Hogy milyen híreket?

Például azt, amit a Népszabadság hálistennek már le mert írni, ideje lesz odatelefonálni az illetékeseknek, nehogy már.

"Az ünneplők ezek után megnézhették a tanoda diákjainak ünnepi műsorát. Voltak ott német üzletemberek a Mátrai Erőműtől, a szociális minisztérium is képviseltette magát, tévések, újságírók, na és a cigány gyerekek szülei. Halmajugra tágas kultúrházában hiába várt a képviselő-testület a polgármesterrel - őket nem tisztelte meg az ünneplő társaság. A rendezvény előtt a hivatal kikötése a civil szervezet felé az volt ugyanis, hogy csak külön-külön lehet ünnepséget tartani, nehogy valamiképp lejárassák a falut a szülők. Úgy is lett."

Ott voltam akkor én is, saját szememmel láttam. Jó egy évvel ezelőtt történt, hogy az amerikai szabadságjogokat reprezentáló USA-nagykövetségi munkatársakat egy white only-partira invitálta a település vezetése; volt ott terülj-terülj asztalkám, ott állt a teljes képviselőtestület, s - bár az amerikaiak húzták a szájukat - betessékelték őket a művelődési házba. Romák nélkül.

Szerencsére nem lett belőle országos - mitöbb, nemzetközi - botrány, hogy Amerika itthoni reprezentánsait milyen körülmények között sikerült végül betuszkolni egy faji alapokon megosztott rendezvényre. Ami eredetileg épp az azóta hivatalosan támogatását vesztett tanoda fejlesztésére lett megszervezve. Szemet hunyt a szociális minisztérium államtitkára, mellénéztek a németek, és a többi megjelent településvezető sem gondolta, hogy meg kéne jegyeznie valami picit negatívat a szervezés kapcsán. Én sem szóltam semmit, szégyellem is utólag. Asszisztált mindenki européer módon.

Van egy olyan érzésem, hogy a tanodára csak azért jutott pénz - négymillió - , mert egyszerűen muszáj volt költeni rá a húszmilliós telepfelszámolási program kiírásának megfelelően. Eszköz volt, felhasználták, mutogatták. Már nem kell.

Hónapok óta nem is működik, mégis hetente kétszer megtelik gyerekzsivajjal. Akkor most mi van?

f.z.

5 megjegyzés:

Unknown írta...

Elképzelem, ahogy a település a romákból él. Meg ahogy az etnikai összetétel visszafordul a kéménybe. Meg a büntetést, ami súlyosak. Ejnyebejnye.

Unknown írta...

Szia Péter!

Úgy látom, nem nagyon hiszed el a fent leírtakat. Nagyon sajnálom. Talán csak félreérthető dolgokat láttál, hallottál a médiában. Én szívesen válaszolnék bármilyen kérdésedre, ha érdekel persze ez a téma. Ha ugyanaz a Péter vagy, már láttam pár bejegyzést tőled más oldalakon ezzel a témával kapcsolatban, csak ezért mertem a fenti kérdés-felelek dolgot fölajánlani.

Unknown írta...

Péter!Péter!
Sajnos már nem te vagy a feltűnő a jobb érzésű emberek szemébe!
Hanem az olyan újságíró mint aki ezt a cikket megírta!"Színesbőr,vastagbőr" És tudod miért? mert valószínű hogy a tanodával kapcsolatba lehettek megnem válaszolt kérdései. És kébzeld el Péter hogy ezek szerint vette a fáradságot és a kérdő jelekre megkereste a válaszokat! még annak ellenére is hogy ez a lelki ismeretessége megkövetelt egyfajta bátorságot is!hiszen a kérdőjelek mögött ott lapultak bizonyos hatalmi szférák is!Ezen kívül kébzeld el Péter ennek az újságírónak több hónapi kutató munkájába került mikorra elfogulatlanul, a valós helyzetet megírta!Tehát Péter! nem a hasára ütve írta ezt a cikket!nem azért mert szereti a tanodába járó gyerekeket,nem azért mert haragszik azokra akik a jelen helyzetbe hozták az egyesületünket! Hanem azért mert ő azon kevesek közé tartozik akik a szakmájukat tisztességesen, becsületesen szeretnék végezni!
Ugye milyen ritka az ilyen szakember? vagy egyáltalán mint ember?
A mi Egyesületünk tisztelettel szeretné megköszönni hogy, mert becsületes újságíró lenni!

Unknown írta...

Szia Péter!Józsi vagyok, tudod a gyógyult beteg, akit az Együtt Halmajugráért Roma-Magyar egyesület hozott rendbe. Ebbe tartozik akiknek sokat köszönhetek sőt talán az életemet is név szerint: Lakatos Alajos, Lakatos Zsolt ÉS Főként Lakatos Rozália, akik nagyon sok energiát fektettek abba , hogy "egy mindenkiért , mindenki egyért" címszóval megmentsünk egy beteg romát, akire azt is hihették volna, hogy egy haláli drogos gyerek, akivel nem érdemes foglalkozni! Talán ez a felállás a halmaji önkormányzatnál is? Próbálnak nem tudomást szerezni rólunk. Pedig egyre erősebb a fiatalok hozzáállása - hozzáteszem az első riport: "a harcosok klubja” nem nagyon tetszett nekem. Azóta sokat változott a helyzet, még többen vagyunk, még plusz egy edző is van, és egyre jobban fejlődnek a fiúk és a lányok! Heti 3 alkalommal vagyunk a tanodában, és heti 1 alkalommal látogatjuk az általános iskola tanárait, akik szívesen fogadnak bennünket, mert látják a változást. Igaz, hogy nincs forrásunk, de neked el merem mondani Zoli, hogy az Alajos a saját véleményem szerint az alapvető dolgokat saját zsebből fizeti. De ő ezt nem említi, hanem inkább örül annak, hogy heti 3 alkalommal több mint negyven fiatal összegyűlik, és várják Fehér Gyula és Recskó Pali bácsit, előző a nagyokkal, utóbbi a kicsikkel foglalkozik. Ez a dolog erősödni fog. Addig amíg a hivatal rá nem jön, hogy nem a pénzre megy a dolog, hanem arra, hogy a halmaji fiatalok ne bűnözzenek, ne drogozzanak, ne gyógyszerezzenek, hanem legyenek valakik felnőtt korukban. Remélem ezzel egyetértesz te is Zoltán, mert mi igen. Külön köszönetet szeretnék mondani Lakatos Zsoltnak, aki felajánlotta teljes segítségét, és felvilágosított, hogy ebből rossz dolog nem sülhet ki, így baj sem lesz belőle, sőt nagyon jó ötletnek tartotta ezt a felvetést anno két vagy 3 hónapja. A saját megjegyzésedet jó érzéssel olvastuk, szeretnénk, ha minél többször meglátogatnál minket, és többet tudnál meg rólunk. A korábbi cikkeiddel viszont nem vagyok megelégedve, mert szerintem a fele sem került adásba. De a saját megjegyzésedért őszintén mély tiszteletünk. A legközelebbi viszontlátásra, tisztelettel: a segítő szülők.

Unknown írta...

Szia Zoli!

Bocsáss meg, az imént véletlenül Pétert írtunk Zoltán helyett :-). Elnézésedet kérjük.