Vae Victis

Majd Hatvanban felépül, oszt jónapot', ez most a haladó gyöngyösi jobboldal véleménye a - jelenlegi állás szerint elüldözött - negyvenmilliárdos gumigyárbizniszről. Ami biztos, hogy szerintük a bürokrata szocialisták a hibásak, merthogy a népfelség feje felett megint elmutyiztak mindent holmi hazardírozás közben, s csak a pénzért csinálták.

Ezekhez hasonló, izgalmasan hangzó szófordulatokat ízlelgetnek a sajtómunkások. Repkednek a teljesen médiaképes nagy szavak. A személyes kedvencem: a virtuális ipari park. És bizonygatják: volt ám összegyűjtött aláírás, több s mint elegendő, vékányi, s tán még a következő népszavazásra is marad, legyen mit újraszámolni. A kellő hatezer helyett nyolcezer - sztahanovizmus volt túlteljesíteni a tervet, de ez egy ilyen izmos világ - csak hát senki sem látta, s - ok fogytán - már nem is tartották fontosnak a láttamozást, a hitelesítést sem. Pedig meglett volna. A Cég is meglett volna, csak ugye a szoci mutyi. Már beülni sem illik a sajtótájékoztatójukra, alacsony költségvetésű királydráma keretében sértődötten ki is zavarják a megtévedt provokatőrt.
A másik, a sértett baloldal maga a gátlástalanul sztorizós csodavárás, összeült a Vének Tanácsa, s úgy vélte, még nincs semmi veszve, a kincstári optimizmus alapján - nosza, a remény hal meg utoljára - vissza kell csábítani a Céget. Postagalamb kel szárnyra a visszahívó szép üzenettel, szertelovagolnak a követek a fele királysággal, hátha mégis, mekkora adu ász lenne, ha mégiscsak vissza, szeretet, hétpróba, egy életem, egy halálom.

A lelkesedés tulajdonképpen érthető, hiszen nem mindennap jár a Mátraalján ekkora befektető, kihűlő nyomát is megéri megcsókolni. A baloldal kinyomozza, hogy nincs is Civilek a Mátraalján Mozgalom (bejegyezve), aztán asztmás, köhögő kisfiút vizionál a gyarló fidesznyik kampánymunkások mellé, biztos benne, hogy csak ezer aláírás volt a Fidesz kezében, s egyébként is, majdnem megvolt a békegalamb Varga Misivel, csak valaki szólt az Orbánnál, aki jött, és jól elhessegette. A fideszista burzsujok is csak húszszoros áron ádtak földet, pedig hát jótett helyébe jól járj. Válogatunk az ellenőrizhetetlenebbnél ellenőrizhetetlenebb hallomások és háttértémák között, serceg a toll, telik a lap.

Mindegy, ízlés szerint szokja mindenki a frázisokat, ahogy pártállástól függően most anyáz engem, vagy magasztal, de tényleg manapság ilyen egy betemetetlen árkoktól hemzsegő sajtótájékoztató. Sci-fi, Célpont és lányregény egyben. A főemberek összehúzott szemöldökkel idéznek, néha csak részeket, s ugyanabból az előszerződésből egyéni pártficam szerint mindkét fél azt olvas ki, amit szeret. Én nem hallgatok, te elhallgass, ő hallgat.

A diadalittas Cég meg büszkén lebegtet, s még ül kicsinyt a döntésen, bár sokak sejtik a helyes megfejtést: Szlovákia. Semmi politikai hajcihő, nincs többé korpa, csak gyors ügyintézés. Lényegében ismeretlen fogalom a korrupció, alacsony adók, jóárasított kormánytámogatások, mellé knédli és sztrapacska. Ők momentán amúgy is multinacionálisan optimisták voltak, azt gondolták, a nagy halnak nincs nagy falat, és két hónap után jöhet az alapkőletétel. Közben pedig még a telek is csak most állt össze - óriási politikai viták árán.

Olyan ez az egész, mint valami rossz kibeszélőshow - elszabadultak az indulatok, messzire szaladtak odabenn a mókusok, világos, hogy egy cél maradt mindenek felett: csak valahogy rákenni a másikra.

Kérdés, hogy mit gondol a szavazópolgár?

f.z.