Közbeavatkozás

Ej, de sokat törtem a fejem, hogy kell-e ez nekem. Egyébként, jelentem, elvagyok nélküle egész jól, de mégiscsak 2008 van, az vagyon felírva a szemöldökfára, hogy Magyarország, demokrácia.

A saját internetes cikkeim megírása után mindig elolvasgatom a fórumhozzászólásokat, érdekel, hogy mennyi pluszinfót tudnak még hozzátenni az olvasók az anyaghoz, élvezem, hogy nyitott társadalomban élünk, hogy kijavítják az esetleges pontatlanságaimat. Sőt: szeretem, hogy senki nem hülye, mindenki felnőttként viselkedik, és vállalja a véleményét. Az élet is interaktív, az emberek beszélgetnek, van álláspontjuk, járnak, kelnek, látnak, hallanak. Nem hülyék.



Azok, akik ezt nem veszik észre, nagyon lemaradtak valahol a kanyar mögött. Merthogy volt kanyar, konkrétan hajtű, vissza a szakadékból. Mennek most is a setét zsákutcában, és vígasztalják egymást, hogy van még gyertya, csak egy hangyapöttynyit vizes.

Gondolom, ennek olvastán most viaszfoltos, de szorgos kezek matatnak az ügyirataim között, és fürkész szemek vizslatják az életben eddig fellelhető fekete pontjaimat. Van elég, bevallom: nem vagyok sem tökéletes, sem politikus. Mindenesetre addig, míg ezt a Magyarországon automatikus rutinkört legurulják az illetékesek, érdemes néhány dolgot helyretenni, mondá a józan ész, még mielőtt bárki bármit. Merthogy a városban azóta felém eléggé, sőt. Miazhogy, nagyonis. Félre tetszenek érteni, pont. Én szóltam.

1. Nem vagyok forradalmár alkat, ellentétben egyesekkel, kettesekről nem is beszélve. Nem fizet meg senki semmilyen közbeavatkozásért. Ergo: egyáltalán nem a fent említett indok miatt, de nem szeretnék sem A, sem B-oldalakra, így ellenzéki irányokba sem hűségnyilatkozatot tenni, jó nekem továbbra is itt középen, az mindig működik. Észrevettem a jeleit, de ne tessenek kipányvázni. Nekem ez nem kell. Sőt, nincs itt mit klikkesedni, közösség kéne, az Nyugaton is működik. Utána lehet kardélre hányni egymást, de azt sem egy pocsék helyzetben lévő kisvárosban, inkább itt ötletekkel kell előjönni, összefogni, kaparni előre, és haladni. Közösen. Felfelé. Lentről.

2. Tényleg nem más, csupán a mélyen megbúvó lokálpatriotizmus vetette HTML-be velem a legutóbbi szösszenetemet. Miután elég jól átlátom, hogyan működik egy-két normális város - direkt nem falvaztam le Lőrincit, pedig már lett volna ideje felnőni - , meg azt, máshol hogyan alakulnak a Ki-Mit-Lop-bajnokságok és a fejlődés keretszámainak arányai, feltűnt, hogy ami itt el van ásva, az jó mélyen el van ásva. Nagy ásó kell ahhoz, hogy aztat' valaki kiássa, annyi szent.

3. Ami még nem tetszett: a beteg gyermek körüli szarrágás, mindkét részről. Már a legelső napokban látni lehetett, hogy - rosszul - felépített kampányokról van szó, a csendes, nagydobra nem vert segítségnyújtás helyett. Nem versenyezni kellett volna, hanem hagyni kell mást is segíteni, igazi közösségben úgyis mindenki - bárki - odafér; a családból pedig lehetőleg nem hülyét csinálni személyes ellentétünk kezelésének eszközeként. Duzzogni emberi dolog. Díjat kicsinyes lenne így kiérdemelni, de politikai tőkét sem illik így kovácsolni, emberként kell viselkedni. A másik oldalon viszont sokkal, de sokkal többet kell felmutatni, mint a hobbi-blogozgatás, ha valóban van valaki kezében bizonyíték, hadd lássa ország-világ. Nem csak Lőrinci Újság van a világon, e-mailt kell írni, sajtótájékoztatót kell tartani, nem csak egy bizonyos tévének. Ha nincs, ha üres a kéz, akkor meg kár a gőzért, ugorjunk vissza, del *.*

4. És ami még szembetűnt, nem most, nem két hónapja, és nem fél éve: az általunk közpénzből finanszírozott szócsövek valódi, kritika nélküli szócsőként való bebetonozása, a balhék elhallgatása, sőt, az izzadt igyekezet, hogy minden a visszájára süljön el. Magánpénzből bohóckodjon bárki, közkeretből tessenek rendes, tisztességes munkát végezni. Egy bizonyos szint után nem lehet egyszerű ellenzéki nyafogásra fogni, ha az emberek - szerintem megalapozottan - felhördülnek, hogy ez picit sok. Avagy kevés százon.

5. A fent említett példáknak nem csak szembetűnnie nem kellett volna - de léteznie sem. Mégiscsak 2008 van, az vagyon felírva a szemöldökfára, hogy Magyarország, demokrácia.

fz







Nehéz a boldogságtól búcsút venni.