Pórázvédők

Miközben készült a mai HospInvest-es anyagunk, megjósoltuk a tévés kollégákkal, hogy mely cselekményrészek, szereplők fognak megismétlődni.

A színjáték frame-re ugyanaz volt, mint február végén. Ugyanúgy, ugyanolyan drámai arckifejezéssel játszotta el a kituszkoltat a MIÉP-es kolléga. Ugyanúgy pimaszkodott Szíki Károly. Ugyanúgy fenyegetett mindenkit perrel Cser Ágnes, aki talán már a Tejútrendszerhez is fordult, hogy állítsa meg a HospInvestet. Még az állás-sorrend is ugyanaz volt a széksorok előtt. Ugyanúgy fütty, síp, dob, nádihegedű, ugyanolyan rutinnal témára vetődő fotós kollégák, megjósolható botrány, csak a bombariadó volt új.

A HospInvest vezetősége ugyanúgy nem mondott semmi igazán konkrét, megnyugtató biztosítékot arra, mitől lesz jobb az intézmény, s egyáltalán, fog-e működni. Csak a nagy, professzionális, becsomagolt semmi. Ha az utóbbi egy évben érvekkel, tényekkel alátámasztott kommunikációt folytattak volna, kevesebb lett volna a dicsfény, s nem minden kis mutyira a sajtó egyik oldala áll neki rávilágítani, akkor csekélyebb lett volna az úgynevezett kórházvédők muníciója.

Egyikük, Mánya doktor is gyakran él a fura szóviccekkel - pl. kifektető befektető. Őt követve szabadon, bedobnám a köztudatba a pórázvédők kifejezést. Mert itt nem a betegekért ment a harc, hanem az orvosokért, főnővérekért, az ő jogaikért, juttatásaikért, sőt: előjogaikért.

Ami nem baj, hiszen az orvosoknak, mint igen komoly hivatásnak ki kell, hogy járjon a tisztelet. De ez nem feltétlenül jelenti az állami tulajdon magánprofitot termelő használatát, ahogy tucatnyi esetben jómagam is hallhattam a beavatottaktól.

Szóval a kórházvédők minden eszközzel valaki más érdekeit védik, a gazdáét, aki a póráz irányítható végét tartja. Habzó szájjal védik saját igazukat, átkot szórnak, perelnek, balhéznak, hisznek.

Azok a dolgozók, akik nem nyafogtak együtt a hangadókkal, valamiért nem szólaltak meg. A békésebbje, aki ugyanott akar dolgozni ma este hattól, néma maradt. Ez is a balhés oldal malmára hajtotta azt a bizonyos vizet.

És ott a közgyűlés, amelynek ezer alkalma lett volna kihátrálnia korábbi döntéséből, de nem tette. Inkább bevállalt minden feljelentést. Újabb muníciók a hangoskodóknak.

Nem tudom, mi lesz a hétvégén, csak remélem, hogy egy kórházban nem fair dolog szabotázst elkövetni. Jelek már voltak rá; tucatnyi doktor jegyeztetett előre betegeket arra az időre, amikor ők elméletben már át sem léphetik a Markhot Ferenc Kórház kapuját.

f.z.

Kisült

Jó társaságban bárkiből előjön a háziasszony. Mert ha mástól nem, egy politikustól mindig tuti biztosat lehet tudni a rétessütés titkairól. Példának okáért, hogy réteslisztből készül, és a végén nem jut belőle mindenkinek. Van, akinek meggyes, van, akinek csak egy nagy túrós. Mazsolával. Az államtitkár elvtárs régi pártkatona, úgyhogy nem sült bele a félreérthető hasonlatokba. Na jó, elárulom, hogy a nyugdíjakról bírt ilyen zseniális szociológiai meglátásokba bocsájtkozni.

Nyugdíjas fórumon jártam, persze szocialistán, csak ez nem volt odaírva. De elég gyorsan kiderült, hogy mennyi az aktuális kormány-jóhír, meg a keresetlen agitprop; visszarepültünk húsz évet, s megtudtam, hogy a magyar gazdaság oly stabil, mint a magyar forint, mert Országunk Apái vállt vállvetve támasztják meg Nemzetünk Aranyrudait ebben a nagy világvégében, nehogy ránk dőljenek. Kiderült, hogy minket irigyel egész Európa, az ebadta románjai még autópályát se képesek építeni, mivel ha nekünk nyolc, akkor nekik meg legalább húsz kéne, hogy szelje keresztbe-kasul Transzszilvániát. Sőt, a mi forintunk meglátszik, mily erős, hiszen támadják. Miközben a Pannon Puma csendben felüvöltött a magyar ugaron, Nyakó István már pötyögi befelé az új gazdasági dicshimnuszt a Wordbe.

Aha. Node! Jő a baj!

A megvédett nyugdíj-forintokból nem egyenlően csepeg mindenki homlokára, vannak, akik "rosszkor mentek nyugdíjba", s vannak, akiknek fizet az állam, akár a katonatiszteknek. Igen, nekik. Meg a hadsereg titkárnőinek, "a nehézbombázóknak", mert hát azzal nincs baj, aki a Sínai-félszigeten ázott-fázott - adomázott a színészi képességekkel is igencsak felvértezett államtitkár a hadügy nyugdíjbástyáiról. Majd a szűk családról, mert hiszen úgy hozta a balsors, hogy közülük négyen gyorsan elvittek valami szövetkezetet a kilencvenes évek elején, de óh, jaj; nem fizettek elég közterhet. Pedig az államtitkár úr már akkor évente emelte intésre ujját, hogy rosszul csinálja az anyós: Csöpike, ne metlakit vegyél, fizess bele a nyugdíjalapba! Innentől klasszikus tücsök és a hangya-sztori, La Fontaine elégedetten dől hátra. Hát persze, hogy az anyós rosszul járt. A szocialista anyósok közül sem mindenki jó üzletasszony.

A rétesre visszatérve: kisült, hogy már megint a nyugdíjakat emelik, nem az aktív dolgozók bérét, s a többi csak demagógia, meg töltelék, hiába húzzák-vonják: van kétmillió aktív munkavállaló, meg hárommillió nyugdíjas. Elhangzott. Százezer forint nyugdíj meg kevés a magyar nyugdíjasnak, kell tizenharmadik-havi, jubileumi, tervezett, garantált, rendkívüli, meg pünkösdi is. Alkalom szüli az emelést. Ülnek otthon a nyugdíjasok, kis abakusszal az ölben kötőtű helyett, s nézik, nézik az inflációs görbéket, hogy eléggé görbül-e utánuk a szelvény számsora. Mert ha nem, átszavaznak máshová. A nyugdíjas kiemelt szavazó.

Ha kisült már, megehetjük melegébe'. Csak lenne, aki megtermeli a belevalót. Ha már nincs otthon feldarabolt szövetkezetünk...

f.z.

Üzenet hova?

Nos, először is: ha felemelő ünnepi beszéd kell, itt egy targonca. Van, akinek meglehetősen jól jön.

Szünet. Nagy levegő.

Jelentem, összenőtt. Október 22-én a szélsőségesekkel közösséget vállalt a gyöngyösi Fidesz, a gaz komenyistákkal nem. Ez a lényege az ismételt külön ünneplésnek, már egy nappal korábban, nehogy valami gaz bolsevik arra kószáljon. A díszes Magyar Gárda meg a Jobbik (lásd még: környezetvédelmi szakértők) befért az ünnepi csapatba, a szocik meg kérjenek bocsánatot, különben dühbe jövünk.

Öszödözés, vér, dögvész és keselyűk, még mindig ennyi az évforduló eszenciája a jobboldalon. Meg a jobbszélen. A Jobbik szelén. A jobbszeleten. Mittomén. Értitek.

"Míg az éjjel-nappali hazugságokért nem kérnek bocsánatot a hatalom birtokosai, nem lehet velük közösséget vállalni épp egy olyan ünnepen, amely arra emlékezik, hogy egy népnek elege lett a hazugságokból." Szóval, ahogy írtam, az első szónok még teli torokból hazugozik, diktátorozik, meg miegymás; előkerülnek a 2006-os toposzok. A megyei elnök pedig - talán elmaradhatott a stratégiai haditanács a rendezvény előtt - Hamvas Bélát idéz, s a közösség erejéről szónokol. Hogyaszongya: "Nemzetünk nagy pillanatai azért válhattak ünneppé, mert a történések mélyén ott állt a közösség."

Houston, baj van a kommunikációval. Összekeveredett az üzenet. Nem kicsit. Nagyon.

f.z.

Ibolyántúli sugárzás

Lengyel s magyar demokrata két jó barát. Annyira normális lett ez a Magyarország, hogy már a kereszt előtt pucéran pózoló, az autójukat alsónadrágban vezető jó keresztények is elég "felelős konzervatívok" azért, hogy konzerválják a szavatossági idejét vesztett MDF-et. Furcsa kormányosok, no.

Almássy Kornélt hónapokig fenyegették, Lengyel Zoltán meggyőzésére elég volt egy hétvége, meg egy herényi ráhatás, amit "taktikai megállapodásnak" neveznek. Ugye volt neki egy folyamatban lévő rendőrségi ügye is, szóval világos, hogy Fideszéknél már vállalhatatlan az előélet. Méghozzá ez:

"Lengyel Zoltán tagadja, hogy megütötte volna az őt igazoltató rendőröket és "érdekes" megállapításnak nevezte, hogy kiabált volna az egyenruhásokkal. A fideszes képviselő állítja: a rendőrök voltak azok, akik kirángatták autójából, többször a földre szorították, fojtogatták és megütötték. Lengyel Zoltán szerint az egyik rendőr ezután letépte óráját, majd kirángatták az autóból és megbilincselték. Be akarták tuszkolni a járőrkocsiba, a képviselő azonban nem engedelmeskedett - megfogalmazása szerint - passzív ellenállást tanúsított. Mint mondta: ezért lenyomták a földre, fojtogatták és megütötték, emiatt mikor beértek a kapitányság épületébe rosszul lett és összeesett."

A Harcosok Klubja című filmben van a klasszikus jelenet, amikor Edward Norton péppé vereti magát a főnökével. Például passzív ellenállással átesik az üvegasztalon. De vissza az ex-anyapárt kevésbé csodálkozó főnökeihez: "Kilóg a lóláb..." - reagált az indexnek Varga Mihály. Sebaj, láttunk már ilyet Hevesben is; a politikusok megvilágosodásának valószínűleg a Mars és a Merkúr együttállása a fő mozgatórugója. Én a csillagok állását sejtem a háttérben, igazi ezoterikus összeesküvés ez.

Túlélni jó lesz a levitézlett úriember, de vajon innentől hogy fogja magyarázni korábbi, kőbe vésett erkölcsi feddhetetlenségét Dávid Ibolya? Elodázta s egyben biztosította a bukást, pedig azt gondolta, hogy elkerülte.

f.z.

Az igazi doktorháusz

Menekülnek a süllyedő hajóról a lázadó doktorok, ez a legutóbbi esemény az egri kórházban. Ráérek, úgyhogy összegezzünk.

Emlékezzünk csak, mi mindenről adtunk hírt eddig onnan: a legutóbbi egy évben volt kattant színész malaccal az IN-KAL-lal hermetikusan lezárt ülésteremben, kromofág az orvosok autóján, biztonsági őrökkel védett sajtótájékoztató, majd nagygyűlés, melyről meg kizavarták az újságírókat.

Volt kemény fából faragott Éger s Cser is. Voltak jobbikosok,melléjük Thürmer, egységben az erő. Volt sok tiltakozás, hosszabbítás, volt nagy mellényes bejelentés, majd kétszeri időpontmódosítás. Volt vérszerződés, éhségsztrájk, mozaiksztrájk, ülősztrájk. Tüntetések a Megyeháza előtt, félpályás útlezárás, füttyögés, bekiabálás, kitiltás, bombakeresés.

Volt újságírók letitkosrendőrözése, volt rendkívüli ülés jó néhány. Volt illegális adatgyűjtés, volt megfélemlítés a dolgozók között. Volt átgondolt szakmai döntés egyetlen szavazat többséggel. Voltak plakátok a kórházi folyosókon, és volt őrzött toborzás. Volt több száz papír egymásra pakolva, hogy már megvan a létszám.

Volt Orbán, aki várvédőkhöz hasonlította azokat a kórházvédőket, akik egy év alatt be se regisztrálták magukat, ergo nincsenek. Voltak lehallgatások, elszólások, egymásra mutogatások. Skandáltak Debrecent, éljeneztek Egert. Volt feljelentés, volt jogilag semmisnek nyilvánítandó kórházszerződés, melyet aztán nem nyilvánítottak semmisnek.

Volt későn benyújtott banki igazolás, és volt korai öröm, háromszor is. Volt előre borítékolt döntés, botrány botrány hátán. Volt felolvasott monodráma, volt amerikai kalapolás a kórházvédőknek. Voltak napvilágra került műhibák, voltak büszke mellveregetések menetrendszerűen, délután kettőkor. Volt, aki aláírt, volt, aki nem írt alá, volt, aki mindkét helyre aláírt, volt, aki azt hirdette, hogy nem ír alá, aztán mégis.

Google: "eger botrány" kifejezésre a mai napon 60.400 találat.

f.z.

Menthetetlenek

Már mondtam máshol is, de sajnos van az a pénz, amiért korpásodik az ember haja, de azért tényleg elképesztően szánalmas, ahogy a liberális farvizeken evezgető kultúrkirálynők (Soma és a fél Pa-Dö-Dő) , a rég megkattant lantművésszel egy húron pendülve hülyét csinálnak magukból. Ott a győzike - szigorúan kisbetűvel, hiszen ez a szerencsétlen nálam már fogalomnak számít; ott a lányok tinikedvence (atommelegnek néz ki, de nem hiszem, hogy ezért van ott) ; ott a szépfiú, akinek tényleg lehetne annyi esze, hogy önalázás helyett inkább úszik; no szóval ez a nagy rakás idióta kukacot eszik, kígyók között keresgél, műsort kell csinálni a hülyemagyaroknak - megint lopott ötletből persze, mintegy 5 év késéssel. Közben trendi heherészéssel adják el a gagyit.

Miközben egyébként még el se ríkattuk eléggé Albert "csúcsértelmiségi" Györgyit, aki szerintem sose volt egy nagy eresztés, de halottról jót, vagy semmit. Sikerült letúratni vele a maradék életművét is, bár emlékeim szerint őt is inkább a Párt tolta előrefelé, örökké bele az arcomba, mint a tehetsége.

f.z.

Rege a két megkésett vándorról (I.rész)

Régóta készültek az útra, így fáradt volt a két vándor. Messziről lovagoltak fel a király városába, napnyugatnak. Késtek is jó egyharmadórát, kopottas ruházatukon meglátszott a hosszú vágta pora .

- Késtetek! - dörrent rá a megszeppent utazókra az Őr, s emellé még jól meg is rázta alabárdját. A vándorok eközben a földet nézték, és szemlesütve várták az ítéletet.

- Hoztatok is, meg nem is. Elnapolom az ítéletet! Hozzatok még, mutassatok be mindent! És legközelebb illő ruházatban járuljatok színem elé! - Így szólt az Őr, majd ajtót mutatott nekik.

Az utazók némán visszaügettek, s alig kötötték ki fuldokló paripáikat, otthon azonnal lázasan keresgélni kezdtek. Pergameneket javítottak, folyt a tinta naphosszat, hogy október idusára, a második jelenésre legalább látszólag minden rendben legyen az Őrök előtt.

- Nem így ment ez régen - szomorkodott egyikük - Elég volt cifrán fogalmazni, és nem kérdezett vissza az ebadta népe. Manapság meg mindenki szót kap, bírálnak, kétkednek! Már a postámat sem nyithatom meg tőlük nyilvánosan, minden bokorban egy kém figyel! - dohogott.

- Csend legyen! Hiába minden cselvetés, úgysem tudnak olvasni, analfabéta mindahány - mordult rá társa. - Betűt is hiába mutatnál nekik, csak arra jók, hogy bólogassanak, szántsanak-vessenek, húzzák az igát! Még a jótékonyságot sem értik. Ott a jó Vének Tanácsa, a szentéletűek, ne feledd, mi őket szolgáljuk, s nekünk bizony ők a példaképeink! Emlékezz, mit kért a király! - szólott, s megcsörgette zsebében a harminc ezüsttallért. Húzta lefelé a súly, nehéz volt a teher, de az alku mégiscsak alku volt. Így ment ez a szomszédvárban is.

(folyt.köv.)

f.z.

Harcosok klubja, Halmajugra, 2008

Állattartás az Európai Unióban, Gyöngyös, Duránda, 2008.

Kvittek vagyunk

Alaphelyzet: miután a gyöngyösi szocialisták jól felszólították a gyöngyösi Polgári Összefogás Frakciót, hogy az apollósdi után kérjenek bocsánatot, a gyöngyösi Polgári Összefogás Frakció stratégái - egy hónappal később - szintén arra a lehetséges retorzióra jutottak, hogy jól fel kell szólítani a gyöngyösi szocialistákat bocsánatkérésre, mert rágalmazták a jobboldalt. A korrektség jegyében megvárták a közigazgatási hivatal szocikat elmarasztaló döntését, amit nyilván a szocik szokás szerint vitatnak; volt már ilyen, több is veszett Mohácsnál, mondhatnám. De ezt a szocik mondják látszólag. A törvényességhez csak a politikusok értenek, úgyhogy itt nyomok egy pause-t, és konstatálom, hogy akkor most kvittek, no.

Kezdjük újra, íme a mai mottó:

A média nem attól kiegyensúlyozott, hogy közismerten elfogult emberek időnként megcsóválják a fejüket saját táboruk hülyeségein, és a médiának tükröt tartó testületnek sem az lenne a dolga, hogy a jelzőket patikamérlegen mérlegelje.

Írta ezt Pálinkás József akadémikus korában a fidesz.hu-n. És most jöjjön a neheze, én már előre is bocsánatot kérek, hogy megírom, de ugyanezek a fent emlegetett polgári stratégák mostanság egy közszolgálati televízió működését szeretnék hmmm... hogyismondjam, befolyásolni. Megmondani ezt-azt. Engedélyeztetni és minősíteni műsorvendégeket. Jelezni, hogy sokkal többet piszkálhatnának minket, csak irgalmas szamaritáriánusként olyan rendesek, hogy eltekintenek tőle. A pénztártól való, esetlegesen nem kedvező távozás után finoman további médiumokban való besározásra utalni. Meg még ki tudja, mit. A következő hetekben majd tisztul a kép arról, mi ez az akció.

Mert per pillanat nem nagyon értjük, így 2008-ban, a pártfüggetlen sajtó és a demokrácia idején. A jövő elkezdődött?

f.z.

Színesbőr, vastagbőr

Magyar nőként cigányfalut vezetni bizonyosan férfi-keménységet igénylő feladat. Kell hozzá erély, bátorság, oroszlánkörmök, szúrós tekintet. Szó, ami szó, kell hozzá valami komoly indok, hogy az ember bevállalja.

Ha viszont bevállalta, nem szégyen befogadni a mástól jött - egyébiránt pozitív - kezdeményezéseket sem. Jöhet bár egészen alulról, túl kell lépni a személyes ellentéteken.

S ha már településünk úgyis a romákból és az erőmű füstpénzéből él, tisztán kell látni, hogy az erőmű füstje előbb fordul vissza a kéménybe, mint a falu etnikai összetétele. Ha amúgy is tele vagyunk naphosszat az utcán lófráló, többnyire agresszív tizenévesekkel, érdemes lekötni őket, valahogy legális körülmények között fegyelmet tanítva nekik.

Az egyik eszköz a boksz, mely megtanítaná a srácoknak az önuralmat, meg azt, hogy utcán, iskolában, otthon kezet - öklöt - emelni bárki másra ordas nagy hiba, sőt: szégyent, kizárást jelent a bokszklubból. Negyven fiatal össze is jött, heti két alkalommal nyomják; aki rendetlenkedik, büntetést kap, egészen súlyosakat. Például több tucat felülést. És jönnek, és járnak. Nemcsak cigányok, hat-nyolc magyar is. Pedig a foglalkozások alatt még az utcára sem szaladgálhatnak ki, zárt ajtó és szigor van. És mégis megmaradnak.

Addig, amíg tart a sportklub. Merthogy egyelőre ingyen megy minden, az oktatók szinte szeretetből vállalják, hogy valamiféle utat mutassanak a kallódó fiataloknak a gettóban, semmiféle juttatást ezért senkitől nem kapnak.

Nemcsak pénzt, még egy elismerő gesztust sem. Még annyit sem, hogy egy sarokkal arrébbról valaki egy délutáni foglalkozást megtekintsen, mit is csinálnak a cigányok. Halmajugrán a mai napig - azaz majd két hónap alatt - senkit nem érdekel félszáz roma gyerek elfoglaltsága a faluban a polgármesteri hivatal felől.

Inkább mondják azt, amit eddig. Hogy hasztalan minden, kidobott pénz a sportklub, semmit sem ér a tanoda. Pörögnek a régi mantrák. Nem láttak eredményt, "nem működött kellő hatásfokkal". Nem tudnak könyvelni se a cigányok, hiába hoznak maguknak szakembert a tanterv megírásához, egy elismert szociológust, az a település önkormányzatának nem jó. Indok? "Kivinné a híreket a faluból".

Hogy milyen híreket?

Például azt, amit a Népszabadság hálistennek már le mert írni, ideje lesz odatelefonálni az illetékeseknek, nehogy már.

"Az ünneplők ezek után megnézhették a tanoda diákjainak ünnepi műsorát. Voltak ott német üzletemberek a Mátrai Erőműtől, a szociális minisztérium is képviseltette magát, tévések, újságírók, na és a cigány gyerekek szülei. Halmajugra tágas kultúrházában hiába várt a képviselő-testület a polgármesterrel - őket nem tisztelte meg az ünneplő társaság. A rendezvény előtt a hivatal kikötése a civil szervezet felé az volt ugyanis, hogy csak külön-külön lehet ünnepséget tartani, nehogy valamiképp lejárassák a falut a szülők. Úgy is lett."

Ott voltam akkor én is, saját szememmel láttam. Jó egy évvel ezelőtt történt, hogy az amerikai szabadságjogokat reprezentáló USA-nagykövetségi munkatársakat egy white only-partira invitálta a település vezetése; volt ott terülj-terülj asztalkám, ott állt a teljes képviselőtestület, s - bár az amerikaiak húzták a szájukat - betessékelték őket a művelődési házba. Romák nélkül.

Szerencsére nem lett belőle országos - mitöbb, nemzetközi - botrány, hogy Amerika itthoni reprezentánsait milyen körülmények között sikerült végül betuszkolni egy faji alapokon megosztott rendezvényre. Ami eredetileg épp az azóta hivatalosan támogatását vesztett tanoda fejlesztésére lett megszervezve. Szemet hunyt a szociális minisztérium államtitkára, mellénéztek a németek, és a többi megjelent településvezető sem gondolta, hogy meg kéne jegyeznie valami picit negatívat a szervezés kapcsán. Én sem szóltam semmit, szégyellem is utólag. Asszisztált mindenki européer módon.

Van egy olyan érzésem, hogy a tanodára csak azért jutott pénz - négymillió - , mert egyszerűen muszáj volt költeni rá a húszmilliós telepfelszámolási program kiírásának megfelelően. Eszköz volt, felhasználták, mutogatták. Már nem kell.

Hónapok óta nem is működik, mégis hetente kétszer megtelik gyerekzsivajjal. Akkor most mi van?

f.z.