Ünnepi cirkusz

Szokták volt mondani mindig, hogy az ünnep mindenkié. A mai trendek szerint csak az enyém. Személyesen, és kész. Ahogy én látom jónak, az úgy volt jó, sőt, úgy is történt.

Legalábbis ez mérhető le néhány gyöngyösi október 23-ai ünnepség áttekintése és a - hogyismondjam - bennük túl mélyre látás után.

A Jobbak (meg a Jobbik) ismét külön emlékezett, halkan lemenő diszkrét napfényben, majd az esemény végére feleszmélő villanyfényben. Mondhatnám: a meleg fényből a hideg fénybe, de egyrészt nem értek a világítástechnikához (azt meghagyom a képviselő uraknak), másrészt a Nap sem melegített már annyira, hogy szívemben elég tűz gyúljon a kellő - kritika nélküli -csendes átszellemülésre.

A Fidesznél tehát még volt fény, a Jobbik meg teljes setétségbe burkolózva prezentált valamiféle "ünnepi beszédet", amely az akadozó hangos olvasás, a hogyan ne írjunk ütős beszédet-elv, és a lámpaláz - sötétben, érted - közötti kicsiny határmezsgyén - (képzavar) - lépdelt. Meg ugye nem is Jobbik lenne a cégtáblára festve, ha nem uszítanának picit afféle hazaáruló zsidók, eszkimók, vagy tanganyikai bantuk ellen. Botcsinálta radikálisaink csendben lobbanó Árpád-sávos zászlócskák alatt összeverődtek, sms-ben lazán meginvitálták a sajtót, s gondolták, hogy jó hecc fikázni a holokauszt áldozatait, holmi gazdátlan cipő-ottfelejtős borzalommal. Szerintem nem.

Néhány éve még együtt koszorúzott a Fidesz és a Jobbik, ma már nem, legalább az egyik párt észnél van. (Ténymegállapítás félbeszakadt.) A Fideszben most is szemkilövő kormányozunk szónokilag, (pedig Morvai Krisztina két sarokkal s fél órával arrébb számít menő csajnak). Narancssárga a mikrofonpárna, ebből tudni - meg a szereplőkből - milyen pártot látunk, sehol egy transzparens, logó, narancs a kézben. Szál szegfűt viszont hozott valaki, akciósan adhatta a virágbótos. Pedig van itt elnök, ifielnök, városi elnök, csak előrelátó szervező nem van. Elég kicűgölni a hangosítást, meg kirángatni a képviselő urakat és hölgyet a kórházszavazás izzadtságából, nem még identitást is hozni a kirakatnak.

De itt legalább voltak mosolyok.

Térjünk át a városi ünnepségre, ahol mások által írt és újrafelhasznált tavalyi gondolatok tobzódtak az ezeréves közhelyekkel, mert ugye, a terméket el kell adni így választás előtti hajrában. Rengeteg ismert arcot látok, aki mind koszorúzott is, vagy illedelmes közszereplőként vett részt az ünnepélyen. Vagyis sehol semmi civil, majd megnézik a tévében, rossz az idő, úgyis áthozta Zsuzsi a Dr.House-gyűjteményt. Cirkuszos autó beharsog jobbról, fejét vakaró főrendőr telefonál idegesen balról, ünnepi cirkusz, csend, rend, fegyelem. A rendőrség amúgy is koszorúz, hát én nem tudom. Fura.

A mikrofonok mögött jó színészi teljesítmények mellé társult pocsék alkalmi szerepjátékok, MSZP-s képviselő vörös posztó előtt verset mond. Mit mond, hadar, elnyeli a szavakat, rosszul tagol, Latinovits Zoltán fogja a fejét, és újra a vonat alá veti magát, amint látja. Megszoktam már a művészkedő politikusokat, verseket írnak, mondanak, ékesszólnak, irodalmárkodnak, meg is veszem a jegyemet az urak első festménykiállítására, vagy ahogy valami képviselő úr épp bordalokat énekel. (Az se egy nagy cucc, egy kis ária, sok itt a multitehetség.) Sok a lyuk a közönségben, kilenc üres helyenként ül két hivatalból érdeklődő közszereplő, de majd úgyis összegyűlnek a svédasztalnál az aulában, megkóstolni, mit főzött Laci. Koszorúzni úgysem voltak ennyien, mondja bennem a rossz májam, vagy a megszokás.

Szóval kidobta a gép, idén kinek kell beszédet mondani, pártfeladat kipipálva. Szocialista képviselő busong a szocializmusban elhallgattatott forradalmi emlékekről, átírt történelemről, hazug tankönyvekről. Pont. Keresem a gyöngyösi történelmet átírt szakembert, akinél kimaradt az 1956-os forradalom. Mindig, mindenhol ott van, most biztosan kibicsaklott a bokája. Ezt szokták ugyanis ma mondani a rossz nyelvek szerint a nagy emberek, ha számukra kellemetlen feladatra kérik fel őket.

Ha szöget ütött a fejünkbe a tény, akkor mi azért mégse ugorjunk a vonat elé, mindenki olyan cégért választ a feje fölé, amilyet érvényesüléséhez nem szégyell, csak tetszettek volna egyeztetni a gimisekkel. Merthogy az ő műsoruk meg kábé úgy kezdődik, hogy a szocializmusnak álcázott kommunizmus nem a népnek, csak egyes vezetőknek hozta el az áhított boldogságot. Jó, hát ifjak még, de akkor is, szemtelenek ne legyenek. Ejnye.

Két napon keresztül hivatalból mindent meghallgattam az ünnepről. És nem akarom végiggondolni, mit érezhetnek a túlélők ennyi zsákutcás félremagyarázás után.

Itt az ideje újra felütni George Orwell 1984-ét.

..::efzé::..