2009. október 11., vasárnap

Az Édentől nyugatra

Nos.

Ezzel a szóval nem illendő blogbejegyzést kezdeni, de ez most inkább lesz tapasztalatokon alapuló felsorolás, mint hosszú lére eresztett blabla a nagy semmiről, hogy mekkora királyok vagyunk. (Lásd még: Magyarország.)
Nincsenek kerítések, de van magánélet. Nincsenek vegzáló rendőrbácsik napi három büntetésre utasítva, mégis van csend, rend, nyugalom. Nincs kutyapisi a sarokban, graffiti a falakon, hányás a bokor alján, de van millió virág, zöld, frissen nyírt fű, tiszta balkonok és szépen lakkozott ajtók. Van mindennek gazdája. Szelektív hulladékgyűjtés, tiszta vécé. Nincs felesleges locsogás, fejhangon ökörségekről való beszélgetés, mobiltelcsi használata kazettásmagnóként, de van mosoly, illedelem, az utcán ismeretlennek is előre köszönés, működő iskolabusz, mosolyogva suliba rohanó gyerkőcökkel telerakva, udvarias sofőrök békésen ügető nagy fekete BMW terepjárókban, túlélési esély a zebrán, semmi dudaszó, remek kiszolgálás az éttermekben, minőségi alapanyagokból készített ételek.
Éjjelre is nyitott garázsok, összepakolt farakások, halomnyi ellopható színesfém a rokonoknak, hadd jussanak ők is plazmatévéhez, ami nélkül egyébként teljesen jól elvannak az itt élők, hiszen nem ragadtak oda függeni a tévéjükhöz, mint magyarék.
Kedves emberek,

ha továbbra is azt akarjátok hinni, hogy az a tonnányi álszent, alkalmatlan barom, akinek dolga volt az utóbbi években a kormányrúddal, bármit is letett az asztalotokra, akkor ne menjetek túl Hegyeshalmon.
Ha viszont egy valóban működő, közösségi életét is élvező és tiszteletben tartó népet akartok működés közben megnézni, akkor bizony irány Karintia.

Ahol nem lopták szét háromszor ugyanazok az országot különböző ócska dumákkal.
A többi meg üres pofázás. Ugye, neked is fel fog tűnni egyszer?

Ja, és a marhákat a gazdák az utcákon vezetik, s nem a marhák vezetik az országot.


..::efzé::..

Nincsenek megjegyzések: