Adás, vétel

Sláger hívja Danubiust, vétel? Houston, gebasz van!

Az MSZP Szabad Sajtó-díjával kitüntetett, Tasnádi Péter lelki üdvéért aggódó Bochkor Gáborral az élén világfájdalmat szimuláló Sláger Rádió ma bizony összekapcsolódott ellenfelével. Élőbe'. Ez bírt elhangozni jól:

A slágeres műsorvezető Sebestyén Balázs „Hogy vagytok?" kérdésére annyit mondott: ilyen pillanatban nehéz jókedvűnek lenni. Majd viccesen hozzátette: „Minden mindegy alapon már Crystal-számokat játszunk."

Meg egyébként is, Crystalt, V-Techet, Groovehouse-t, meg a többi, nekik kinevelt vackot. És elmondja a srác, hogy mennyi zenész aggódik értük. (Én meg röhögök, hogy mennyi zenész ül otthon sörrel a kézben várva, hogy jöjjön egy normális rádió, amibe beférnek...rádióztál már Szlovákiában? Ausztriában? Csehországban? Modern zenék mennek, kevés pofázással.)

Nehéz, bátortalan, bizonytalanságokkal teli proliélet, vacak havi kétmilláért, piros dzsekiben (ez a Sláger-szín). Siratnom kéne gyakorló médiamunkásként a sajtószabadságot meg csúfolni a szemét politikusokat, akik lemutyizták.

De eszembe jut, hogy György Gábor az MSZP egyik EP-listáján melyik helyen volt futtatva regnáló Sláger Rádió-vezérként.

A lap informátora szerint a lista kiosztott 24 helye közül biztos a befutónak számító 13., György Gábor, a Sláger Rádió vezérigazgatója "a kakukktojás". Az MSZP-ben sokan meglepődtek, hogy a közvetlen pártkapcsolatairól eddig nem igazán ismert rádiós felkerült a listára. György Gábor az Indexnek úgy fogalmazott, hogy párttagságát hat éve szünetelteti. A Sláger-vezér azért tartotta távol magát a politizálástól, hogy megvédje a Sláger Rádió pártatlanságát és függetlenségét.

És akkor nem tudok sírni. Meg akkor sem, ha valaki behajtatja rajtuk az elmaradt sugárzási díjakat. És nem hiányzik a millió ízléstelen zene, ádzseszkólltuszéj', maradjanak velünk, ébredjenek heppin, dugjanak a mi zenéinkre, ez a vágy hullámhossza, áltrendi heherészés egész nap.

És ez még csak a Sláger volt, s mit köszönhetsz a Danubiusnak?

Jáksót.

Haggyámá. Nem is sorolom.

Kinek hiányzik ez a sok hulladék? Annyi történt csak, hogy a balpol leosztott magának a Sláger helyett egy másik balos frekit, a Danubius meg ugyancsak kiköpte a tüdejét.

Közben normális ember csak netrádiót, mp3-at hallgat, a kocsiban meg max az útinformra nyomja be a kerrádiókat a vihogva elmondott halálhíreivel - lásd még Gombos Edina - meg a sznobságra trénírozó nagyvárosi életmódi-rovatoknak álcázott kereskedelmi reklámblokkokkal. Legalább ma átérezhették, milyen az, ha holnaptól nincs meló. Majd elhelyezkednek aKlubrádióban.

Hát mivé lesz szegény nemzetünk az efféle celeb-médiamunkások életműve nélkül?

Normálissá.

És erre mit csinál az ORTT elnöke? Leköszön.

Majtényi Lászlót 2008 március 31-én választotta meg [1] az Országgyűlés az Országos Rádió és Televízió Testület elnökének. Igennel az MSZP-, az SZDSZ- és az MDF-frakció, valamint Gyenesei István független képviselő szavazott, míg a Fidesz-KDNP-frakció és Tóth András független képviselő tartózkodott; a nem gombot négy fideszes és egy MSZP-s képviselő nyomta meg.

ui: Amikor az ORTT odapakolta a Slágert, akkor nem volt ám ekkora rívás...

..::efzé::..

Mégis mit adtak nekünk a rómaiak?

Vona Gábor, a Jobbik elnöke október 23 - án, részlet.

"És ahogy 2003-ban kinevették a 14 egyetemistát, lehet most is nevetni azon, amikor azt mondom, a Jobbik kormányozni fogja Magyarországot. Lehet gúnyolódni, amikor azt mondom, a Jobbik amnesztiát fog adni a politikai foglyoknak, újratárgyalja az államadósságot, megadóztatja a multikat és magyar bankrendszert teremt. Lehet élcelődni, amikor azt mondom, a Jobbik egy négyzetcentiméter magyar földet sem hagy külföldi kézben, hogy a magyar mezőgazdaságnak előbb visszaszerzi a hazai piacait, majd az elvesztett nemzetközit is, hogy a Jobbik újra fellendíti a magyar feldolgozóipart, hogy mi nem bezárni fogunk cukor- vagy konzervgyárakat, hanem még többet létesíteni. És lehet azon is jót derülni, hogy a multi áruházláncoknak megmutatjuk Magyarország kijáratát, és ugyan lesz majd bevásárlóközpont, lesz, csak nem Tesconak fogják hívni, hanem Turulnak. "

Ezt hívják kommunizmusnak. Csak meghagyják a parasztnak az átkeresztelt Tecsót, hadd egye a gagyi chipset. Szép dolog, mondhatom, plázák átkeresztelésére pazarolni ezeréves jelképeinket:)

..::efzé::..

56-09

"Lent az utcán a szél ide-oda csapkodta a leszakadt sarkú plakátot, s az ANGSZOC szó szeszélyesen hol felvillant, hol eltűnt. Angszoc. Az Angszoc szent elvei. Újbeszél, duplagondol, a múlt változtathatósága. Winston úgy érezte, mintha a tengerfenék őserdeiben bolyongana, beleveszve egy szörnyű világba, ahol ő maga a szörny. Egyedül volt. A múlt halott, a jövő elképzelhetetlen. Micsoda bizonysága van arra, hogy csak egyetlenegy emberi teremtmény is az ő oldalán áll még? És mit tudhatja, hogy a Párt uralma nem fog-e örökké tartani? Az Igazság-minisztérium fehér homlokzatáról - mintha csak feleletek volnának a kérdéseire - a három jelmondat nézett szembe vele:

A HÁBORÚ: BÉKE
A SZABADSÁG: SZOLGASÁG
A TUDATLANSÁG: ERŐ

Elővett a zsebéből egy huszonöt centest. Erre is ugyanazok a jelmondatok voltak felírva apró, jól olvasható betűkkel, s a pénzdarab másik oldalán ott volt Nagy Testvér arcképe. Még a pénzről is figyelnek ezek a szemek. A pénzekről, a bélyegekről, a könyvek fedeléről, a zászlókról, a plakátokról, a cigarettacsomagok burkolatáról - mindenhonnan. Mindig a figyelő szemek, s a hang, amely szinte beburkolja az embert. Alvás közben vagy ébren, munkában vagy étkezéskor, házban vagy utcán, fürdőben vagy ágyban - nincs menekvés előlük. Semmi sem a sajátod azon a néhány köbcentiméteren kívül, ami a koponyádban van.

A nap lement, s az Igazság-minisztérium töméntelen ablaka most, hogy már nem ragyogott a napfényben, olyan ijesztő volt, mint valami erődítmény megannyi lőrése. Winston szíve összeszorult a hatalmas piramis láttán. Nagyon is erős ez az épület, nem lehet lerombolni. Ezer rakétabomba sem tudná összezúzni. Ismét eltűnődött rajta, hogy ugyan kinek is írja a naplót. Akár a múltnak, akár a jövőnek - mindkét kor elképzelhetetlen. S előtte ott áll nem a halál, hanem a megsemmisülés. A napló hamuvá lesz, ő pedig gőzzé. Csak a Gondolatrendőrség fogja elolvasni, amit írt, mielőtt kitörölné őt az életből és az emlékezetből. Hogyan fellebbezhetnél a jövőhöz, ha egyetlen nyom, még egy darabka papírra firkált jeltelen szó sem marad utánad?"

(George Orwell:1984, részlet)

Ünnepi cirkusz

Szokták volt mondani mindig, hogy az ünnep mindenkié. A mai trendek szerint csak az enyém. Személyesen, és kész. Ahogy én látom jónak, az úgy volt jó, sőt, úgy is történt.

Legalábbis ez mérhető le néhány gyöngyösi október 23-ai ünnepség áttekintése és a - hogyismondjam - bennük túl mélyre látás után.

A Jobbak (meg a Jobbik) ismét külön emlékezett, halkan lemenő diszkrét napfényben, majd az esemény végére feleszmélő villanyfényben. Mondhatnám: a meleg fényből a hideg fénybe, de egyrészt nem értek a világítástechnikához (azt meghagyom a képviselő uraknak), másrészt a Nap sem melegített már annyira, hogy szívemben elég tűz gyúljon a kellő - kritika nélküli -csendes átszellemülésre.

A Fidesznél tehát még volt fény, a Jobbik meg teljes setétségbe burkolózva prezentált valamiféle "ünnepi beszédet", amely az akadozó hangos olvasás, a hogyan ne írjunk ütős beszédet-elv, és a lámpaláz - sötétben, érted - közötti kicsiny határmezsgyén - (képzavar) - lépdelt. Meg ugye nem is Jobbik lenne a cégtáblára festve, ha nem uszítanának picit afféle hazaáruló zsidók, eszkimók, vagy tanganyikai bantuk ellen. Botcsinálta radikálisaink csendben lobbanó Árpád-sávos zászlócskák alatt összeverődtek, sms-ben lazán meginvitálták a sajtót, s gondolták, hogy jó hecc fikázni a holokauszt áldozatait, holmi gazdátlan cipő-ottfelejtős borzalommal. Szerintem nem.

Néhány éve még együtt koszorúzott a Fidesz és a Jobbik, ma már nem, legalább az egyik párt észnél van. (Ténymegállapítás félbeszakadt.) A Fideszben most is szemkilövő kormányozunk szónokilag, (pedig Morvai Krisztina két sarokkal s fél órával arrébb számít menő csajnak). Narancssárga a mikrofonpárna, ebből tudni - meg a szereplőkből - milyen pártot látunk, sehol egy transzparens, logó, narancs a kézben. Szál szegfűt viszont hozott valaki, akciósan adhatta a virágbótos. Pedig van itt elnök, ifielnök, városi elnök, csak előrelátó szervező nem van. Elég kicűgölni a hangosítást, meg kirángatni a képviselő urakat és hölgyet a kórházszavazás izzadtságából, nem még identitást is hozni a kirakatnak.

De itt legalább voltak mosolyok.

Térjünk át a városi ünnepségre, ahol mások által írt és újrafelhasznált tavalyi gondolatok tobzódtak az ezeréves közhelyekkel, mert ugye, a terméket el kell adni így választás előtti hajrában. Rengeteg ismert arcot látok, aki mind koszorúzott is, vagy illedelmes közszereplőként vett részt az ünnepélyen. Vagyis sehol semmi civil, majd megnézik a tévében, rossz az idő, úgyis áthozta Zsuzsi a Dr.House-gyűjteményt. Cirkuszos autó beharsog jobbról, fejét vakaró főrendőr telefonál idegesen balról, ünnepi cirkusz, csend, rend, fegyelem. A rendőrség amúgy is koszorúz, hát én nem tudom. Fura.

A mikrofonok mögött jó színészi teljesítmények mellé társult pocsék alkalmi szerepjátékok, MSZP-s képviselő vörös posztó előtt verset mond. Mit mond, hadar, elnyeli a szavakat, rosszul tagol, Latinovits Zoltán fogja a fejét, és újra a vonat alá veti magát, amint látja. Megszoktam már a művészkedő politikusokat, verseket írnak, mondanak, ékesszólnak, irodalmárkodnak, meg is veszem a jegyemet az urak első festménykiállítására, vagy ahogy valami képviselő úr épp bordalokat énekel. (Az se egy nagy cucc, egy kis ária, sok itt a multitehetség.) Sok a lyuk a közönségben, kilenc üres helyenként ül két hivatalból érdeklődő közszereplő, de majd úgyis összegyűlnek a svédasztalnál az aulában, megkóstolni, mit főzött Laci. Koszorúzni úgysem voltak ennyien, mondja bennem a rossz májam, vagy a megszokás.

Szóval kidobta a gép, idén kinek kell beszédet mondani, pártfeladat kipipálva. Szocialista képviselő busong a szocializmusban elhallgattatott forradalmi emlékekről, átírt történelemről, hazug tankönyvekről. Pont. Keresem a gyöngyösi történelmet átírt szakembert, akinél kimaradt az 1956-os forradalom. Mindig, mindenhol ott van, most biztosan kibicsaklott a bokája. Ezt szokták ugyanis ma mondani a rossz nyelvek szerint a nagy emberek, ha számukra kellemetlen feladatra kérik fel őket.

Ha szöget ütött a fejünkbe a tény, akkor mi azért mégse ugorjunk a vonat elé, mindenki olyan cégért választ a feje fölé, amilyet érvényesüléséhez nem szégyell, csak tetszettek volna egyeztetni a gimisekkel. Merthogy az ő műsoruk meg kábé úgy kezdődik, hogy a szocializmusnak álcázott kommunizmus nem a népnek, csak egyes vezetőknek hozta el az áhított boldogságot. Jó, hát ifjak még, de akkor is, szemtelenek ne legyenek. Ejnye.

Két napon keresztül hivatalból mindent meghallgattam az ünnepről. És nem akarom végiggondolni, mit érezhetnek a túlélők ennyi zsákutcás félremagyarázás után.

Itt az ideje újra felütni George Orwell 1984-ét.

..::efzé::..

Ünnep: felemelő érzés a gödörben

Hogyaszongya: Üzenet a gödörből.

Ez most a gyöngyösi ünnepi megemlékezés címe. Elmélyülten ízlelgetem a hasonlatokat, a dolgok mélységét: sírgödör, árokbetemetés, szemfödő, isa por s hamu vogymuk. Kútbaesés. Döccenő. Áskálódás. Sánc. Anyagnyerés. Kanális. Pöce. Akna. Béka feneke. Négyes metró. Mélypont.

Nehéz ilyenkor szónoknak lenni, annyi bizonyos.

..::efzé::..

Az Édentől nyugatra

Nos.

Ezzel a szóval nem illendő blogbejegyzést kezdeni, de ez most inkább lesz tapasztalatokon alapuló felsorolás, mint hosszú lére eresztett blabla a nagy semmiről, hogy mekkora királyok vagyunk. (Lásd még: Magyarország.)
Nincsenek kerítések, de van magánélet. Nincsenek vegzáló rendőrbácsik napi három büntetésre utasítva, mégis van csend, rend, nyugalom. Nincs kutyapisi a sarokban, graffiti a falakon, hányás a bokor alján, de van millió virág, zöld, frissen nyírt fű, tiszta balkonok és szépen lakkozott ajtók. Van mindennek gazdája. Szelektív hulladékgyűjtés, tiszta vécé. Nincs felesleges locsogás, fejhangon ökörségekről való beszélgetés, mobiltelcsi használata kazettásmagnóként, de van mosoly, illedelem, az utcán ismeretlennek is előre köszönés, működő iskolabusz, mosolyogva suliba rohanó gyerkőcökkel telerakva, udvarias sofőrök békésen ügető nagy fekete BMW terepjárókban, túlélési esély a zebrán, semmi dudaszó, remek kiszolgálás az éttermekben, minőségi alapanyagokból készített ételek.
Éjjelre is nyitott garázsok, összepakolt farakások, halomnyi ellopható színesfém a rokonoknak, hadd jussanak ők is plazmatévéhez, ami nélkül egyébként teljesen jól elvannak az itt élők, hiszen nem ragadtak oda függeni a tévéjükhöz, mint magyarék.
Kedves emberek,

ha továbbra is azt akarjátok hinni, hogy az a tonnányi álszent, alkalmatlan barom, akinek dolga volt az utóbbi években a kormányrúddal, bármit is letett az asztalotokra, akkor ne menjetek túl Hegyeshalmon.
Ha viszont egy valóban működő, közösségi életét is élvező és tiszteletben tartó népet akartok működés közben megnézni, akkor bizony irány Karintia.

Ahol nem lopták szét háromszor ugyanazok az országot különböző ócska dumákkal.
A többi meg üres pofázás. Ugye, neked is fel fog tűnni egyszer?

Ja, és a marhákat a gazdák az utcákon vezetik, s nem a marhák vezetik az országot.


..::efzé::..

Résrehajlás

Mottó: "Szerintem mint nőt nem kéne összehasonlítgatni minket, mivel én több mint 50 éves voltam, amikor fotóztak, és minden eredeti volt rajtam."

Kivéve azt a két tetű nagy szilikonballont, kedves Cini, fogalmazódik meg bennem a diszkréten cinikus gondolat a Blikk mai remeke kapcsán. Pucér celebet méricskélnek benne ugyanis a középszerű celebek (már amennyiben létezik a színvonalas celeb kategóriája). Nyálat csorgatnak jobb sorsa érdemes levitézlett művészemberek és tökéletesen érdektelen instant celebek. (De szép szó.) Szárnyát vagy combját? Még egy kis csigatésztát kér valaki?

Ledobta, széttette, közszemlére bocsátotta, mégpedig nagydarab néger fiú kezei között a Claudia. Így, nagy cé-vel az elején, mint celeb.

Dukai Regina

- Extra, brutál szexi nőnek tartom Claudiát, egyszerűen gyönyörű a képeken, és csak úgy sugárzik belőle a szexualitás. Nagyon tetszik benne, hogy nem az a gebe nő, hanem teltek az idomai, és valószínűleg pontosan ennek köszönheti, hogy ennyire szexi. Persze az sem mellékes, hogy fantasztikusan használja a testét.

Az tuti, szólal meg bennem megint a rossz májam. Inkább tovább olvasok.

Metzker Viki

- Liptainak erős kisugárzása van, ezért biztosan nagy siker lesz a fotósorozat. Igazi egyéniség! Gyönyörűen lefogyott, bár neki a hurkák is jól állnak.

Hurkák, kolbászok, keskeny virslik és nagy, vastag szafaládék villannak be eme ízes-henteses hasonlatot tovább göngyölgetve. A következő magamutogató észlény legyen műanyag Molnár Anikó. Íme:

- Gyönyörűek Claudia képei, ám Anikó sajnálja, hogy a nyuszis magazin a műsorvezetővel valósította meg az ő ötletét, nem vele.

- Két éve szerepeltem utoljára a Playboyban, akkor, amikor Angelóval még egy párt alkottunk. Felvetettem a főszerkesztőnek, hogy mi lenne, ha egy fekete fiúval, Angelóval pózolnék, de ő annyit felelt: az újság stílusába ez nem fér bele. Fájt a szívem, amikor megláttam Claudiát a kubai férfival.

Vágó István

- Nagyon kíváncsi voltam a képekre, és nem csalódtam, igényesek, kellőképpen izgalmasak, Claudia gyönyörű rajtuk. Mivel nem az én feleségem, örülök, hogy levetkőzött.

Én is örülök, hogy nem ő vetkőzött le, Pistám, bár a Zalatnay után simán beférne a trendbe. És a kedvenc bekezdésem - amely arról szól, hogy hárommilláért meglehetősen résrehajló lett a szülinapos pléhboy:

Kiderült az is: ha már bevállalta a vetkőzést, a TV2 sztárja nem aprózta el! Ő találta ki a koncepciót, választott magának partnert, és ha a fotós úgy kívánta, nem takarta el legintimebb testrészét sem. Igaz, utólag emiatt kisebb porszem került a gépezetbe, hiszen a képeken gátlástalanul pózoló Claudia néhány túlságosan provokatív fotó megjelenését megtiltotta az újságnak. A nyuszis újság főszerkesztője gondban is volt, de szerencsére a szerződésszegésre figyelmeztetett címlaplányt sikerült meggyőzni arról, semmi gond nincs az általa túl merésznek tartott képekkel.

A finom jogi ráhatás. Hoztam neked virágot, (csúcsgázsit), mutasd meg a...

Ezúton gratulálunk!

..::efzé::..

..míg a takaród ér...

"Az én fegyverem nem a csatakiáltás, hanem a szívós, kitartó munka. Én úgy vélem, hogy sokkal többet segíthetek, ha nem a személyemet, hanem a képviselt ügyet tolom előtérbe. A munkám és saját magam sikerét nem a velem készült riportok, hanem az elért konkrét eredmények számában mérem."

Nos, ez a jelmondata. Egy nappal később nézegetem a frappáns, büszke önéletrajzot is. Városi, majd megyei pártbizottságon kétféle "szakterületen is politikai munkatársként" dolgozott, közben elvégezte a Politikai Főiskolát. MSZMP tag volt. Orosz középfok. Megyei pártirodavezető lett az új pártban. Vezetőségi tag, az országos központba került, nyilván azóta is rajta tartja ujjait a társadalmi igazságtalanságok ütőerén. Országos választmány, megyei elnökség, megyei közgyűlés, majdnem frakcióvezetés, majd rendes. Listás után egyéni ugródeszka. Társadalompolitikai alelnökség. Csupa-csupa apró győzelem, mindig csakis felfelé a ranglétrán, világbéke, költségtérítés. Élharcos, előre az egységes és megbonthatatlan magyar jólétért, satöbbi.

Az önéletrajzban valamiért egy mondat sincs szolidaritásról, az elesettek oltalmazásáról, a bérből és fizetésből élők védelméről. Egy árva szó sem a baloldal régi jó frázisaiból. Tehát ezt nem illik firtatni. Csak a szigorú pártkarrier van felsorolva, káderről káderre, vadászattól vacsoráig kipipálva nyilván.

Biztosan a párt egyik fontos embere tehát ő, mégsem szán egy árva szót sem azoknak, akiknek a védelmét az általa alelnökölt parlamenti grémium felvállalta.

Snitt.

Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az emberi jogok jegyében hetek óta harsány védelemben részesülnek gyakorta csupán békésnek mondott tüntetők, védelemben részesülnek köztörvényes bűnözők, vandálok, randalírozók. Fideszes képviselőtársaink hétről hétre egyre drámaibb hangon emlegetik fel a rendőri túlkapásokat anélkül, hogy a rendőröket ért sérelmekről, a rendőr emberek jogairól akár csak egy szót is említenének. Itt és most kérdezem ezért tisztelettel miniszter úrtól, hogy hány rendőr hány napot, hány órát töltött szeptember 17. óta az utcán. Hány rendőr hány órát nézett farkasszemet símaszkos, elbarikádozott és felfegyverzett - merthogy igen, a Molotov-koktél is fegyver - százakkal és gyakorta az őket lelkesen buzdító úgymond békés ezrekkel? Hány rendőr sérült meg, és milyen eszközöktől, a sérülések mennyire súlyosak? Hány rendőrcsaládban ápolnak otthon gyereket, férjet, szülőt? Hány fok volt a hét végén azokban a sátrakban, amelyeket az utcán szolgálatot teljesítő rendőrök átmeneti pihenőhelyéül felállítottak, és amelyeket, jelzem, itt a Kossuth téren fideszes képviselőtársaink megkifogásoltak, miközben a vadkempinggel szemben egy szó kifogásuk nem volt? Egyáltalán, mennyit tudnak pihenni? Mennyi időt tudnak a családjukkal tölteni, különösen a vidékről felrendelt rendőrök? Mert hiszen a normális élethez, úgy vélem, a rendőrembereknek is volnának jogaik, de ahhoz mindenképpen, hogy tisztességesen, együttérzéssel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) és köszönettel szóljunk róluk. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Snitt.

Lépdel, cigivel a kézben, grimaszol, ha kamerát lát, s néha sóhajt egy picit, félhangosan csak, nem szemtől szemben. Hát mögött. Hogy miért kell ide média? Meg miért kell ezt itt mutogatni? Mit szólna ehhez az adatvédelmi ombudsman? Repkednek a költői kérdések a rózsaszín kiskosztüm irányából, majd az is rögvest kiderül, hogy a politikus asszony nyilatkozni sem akar.

Rózsaszín ez a világnézet is. Eltakarni, nem mutogatni, szégyellni minden házi feladatot, amit elfelejtettünk megoldani hét év alatt. Mint régen. Elleplezni pótkérdésekkel, ombudsmanozni, miközben épp egy kidőlt falú gyöngyösi putri mellett grasszál a többi politikussal egyetemben, s egy kis purdé épp a saját téglafalukból kiszaggatott téglát töri darabokra a járdán, mellettünk másfél méterre, piszkosan, ápolatlan ruhában, mondat vége.

Kár, hogy ezt most a lengyelek is látták, a lengyel szejm etnikai bizottsága, akik csak azért jöttek hozzánk, mert olyannyira sikerült telekürtölnünk a nagyvilágot azzal, hogy itten kérem tele vagyunk romákat ért konfliktusokkal. Itten kérem, tombol a rasszizmus.

Na tessék. Csak semmi csatakiáltás.

..::efzé::..