Figyelőnet

Csokornyakkendő megigazít. Gallér rendben. Rendesen meg is fésülködtem, hogy kiléphessek a nyilvánosság elé.

Mi van?, kérdezheti az olvasó.

Az van, hogy sokan figyelnek, ezért nem mindegy, hogyan öltözködöm. Olvasók is. Meg figyelők is. Figyelik, most mit is írok ide. Ebbe a magánblogba. Úgyhogy illik üdvözölnöm őket is: jó napot kívánok a megfigyelőknek.

Azokat is tisztelettel üdvözlöm, akik egészen az egyik korábbi főnökömig szaladtak az ebben a blogban írt kis szösszenetek miatt. Most nem lesz erre szükség, nem róluk, nekik írok, hanem a szólásszabadság valódi híveinek.

Figyelem, figyelem! Jönnek a túlbuzgók! Túlbuzognak, túllihegnek, alányalást kérnek, majd amikor valaki visszakérdez, hogy jól teszik-e a dolgukat, mutogatnak felfelé, hogy ők csak a kicsik, a nagyok fent vannak, egyébként is törődjek a gyermekem egészségével. (Aki még meg sem született.) A fentiek meg lefelé, hogy valójában a kicsik a túlbuzgók. A lenti kicsik közben független kampánytanácsadnak, médiafigyelnek, és publikálás előtt átnéznének ezt-azt. Előcenzúráznak, dokumentálnak, kielemeznek. Ezt az írást is. Én meg csak figyelem, hogy mennyire normális dolog a bejegyzés elején látható szerepbe ragadni - idő előtt. Hűséges kiskutyaként lelkesen, hosszan lógó nyelvvel visszahozni a lasztit a gazdinak. Nyakörvvel a nyakban, némi szabadságérzettel azért.

Miközben a gazdinál ott figyelhet a póráz.

És még nincs is kampány. De mától én is figyelek. És továbbra is írok.

..::efzé::..