
A nagykövetségek sora, melyek a fülük botját sem mozdították Sólyom László szlovákiai kitiltására, nagy hangon húztak egyenlőségjelet a demokrácia létezése, illetve a melegek jogainak itthoni elismerése közé. (Úgy látszik, ez a fokmérő, mintha nem épp most kaptak volna lehetőséget regisztrált élettárskodni.)
A jelek szerint tehát minél gyengébb, szétziláltabb a magyar társadalom, annál európaibb. Megvolt a melegkaraván, a hazugság alapú diktatúrában a demokráciát féltő megmondóemberek kipipálhatták, hogy mindenki homofób és náci, itten senki nem toleráns, fertő van, mert nem vagyunk elég nyíltak, a magyar társadalom még nem áll készen az elfogadásra, satöbbi, nem kívánt törlendő. Még egy jobbos almatermelő is kiírta a környéken a Szedd Magad-akciós táblájára, hogy Ősz van, elegünk van a melegekből. Több az undor, mint a tapsvihar.
Ahogy Havas Henrik villanyszámlaügyi főpromóter mondá a hétvégén, az a rossz ebben az egészben, hogy elhitetni próbálják a társadalommal: minden meleg exhibicionista, aki az utca közepén pávatollal a fenekében ugrál technozenére.
"A járatlan ember, vagy egy fiatal azt hiheti, hogy ilyenek a melegek. Nem, ők nem ilyenek. Ezek transzvesztiták, előadóművészek, exhibicionisták, s az átlag meleg nem ilyen, hanem dolgozik, tanul, éli az életét és nem ugrabugrál teherautók platóján."
Felvonultak a "melegek", pont. Akik egyenlőbbek a többieknél, pont.
Ha én böcsületes meleg lennék, jelezném, hogy nem értek egyet a papagájvonulással, mely csak olyannyira provokatív, hogy hermetikusan el kellett zárni az átlagemberektől. ( A szélsőségesek meg úgyis mennek balhézni.) Hallotta bárki is tiltakozni a halk melegeket, hogy "mi is melegek vagyunk, elhatárolódunk attól, ami a felvonuláson van"? Nem.
Megint dobott egy kis cirkuszt a plebsnek Pártunk és Kormányunk, élén az újságíróktól biztonsági embereivel jól hallótávolságon kívül tartott Gordonnal, (saját tapasztalat) , jól felfújva, addig se máson jár az eszünk.

De mi ebben a büszkeség? Ilyen alapon annyi mindenki felvonulhatna, kezdve a létbizonytalanságot alulról verő büszke magyar hitelkárosultakkal, folytatva a vergődő magyar kisvállalkozókkal, az egyre hülyébb ifjakat nevelő pedagógusokkal, s zárva a csirkelábat szopogató kisnyugdíjasokkal. A szőlőjüket büszkén a tőkéken hagyó magyar termelők meg utánuk kulloghatnának.
..::efzé::..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése