Büszkeség, bal, és sok előítélet

A képen a csöppet sem provokáló, a társadalomba békésen beilleszkedni kívánó szexuális kisebbség laza, toleráns, vallásában másokat nem sértő kis táblácskája látható. Aranyos. Ennyire lennék én is most jófej az alábbiakban.

A nagykövetségek sora, melyek a fülük botját sem mozdították Sólyom László szlovákiai kitiltására, nagy hangon húztak egyenlőségjelet a demokrácia létezése, illetve a melegek jogainak itthoni elismerése közé. (Úgy látszik, ez a fokmérő, mintha nem épp most kaptak volna lehetőséget regisztrált élettárskodni.)

A jelek szerint tehát minél gyengébb, szétziláltabb a magyar társadalom, annál európaibb. Megvolt a melegkaraván, a hazugság alapú diktatúrában a demokráciát féltő megmondóemberek kipipálhatták, hogy mindenki homofób és náci, itten senki nem toleráns, fertő van, mert nem vagyunk elég nyíltak, a magyar társadalom még nem áll készen az elfogadásra, satöbbi, nem kívánt törlendő. Még egy jobbos almatermelő is kiírta a környéken a Szedd Magad-akciós táblájára, hogy Ősz van, elegünk van a melegekből. Több az undor, mint a tapsvihar.

Ahogy Havas Henrik villanyszámlaügyi főpromóter mondá a hétvégén, az a rossz ebben az egészben, hogy elhitetni próbálják a társadalommal: minden meleg exhibicionista, aki az utca közepén pávatollal a fenekében ugrál technozenére.

"A járatlan ember, vagy egy fiatal azt hiheti, hogy ilyenek a melegek. Nem, ők nem ilyenek. Ezek transzvesztiták, előadóművészek, exhibicionisták, s az átlag meleg nem ilyen, hanem dolgozik, tanul, éli az életét és nem ugrabugrál teherautók platóján."

Felvonultak a "melegek", pont. Akik egyenlőbbek a többieknél, pont.

Ha én böcsületes meleg lennék, jelezném, hogy nem értek egyet a papagájvonulással, mely csak olyannyira provokatív, hogy hermetikusan el kellett zárni az átlagemberektől. ( A szélsőségesek meg úgyis mennek balhézni.) Hallotta bárki is tiltakozni a halk melegeket, hogy "mi is melegek vagyunk, elhatárolódunk attól, ami a felvonuláson van"? Nem.

Megint dobott egy kis cirkuszt a plebsnek Pártunk és Kormányunk, élén az újságíróktól biztonsági embereivel jól hallótávolságon kívül tartott Gordonnal, (saját tapasztalat) , jól felfújva, addig se máson jár az eszünk.

És akkor odamegyen Kláránk és bukott Fletónk, és smaciznak egy nagyot a homótömegben, vagyonalapú nászuk dicsőségére. Heteró melldöngetés, fúj! Micsoda kirekesztés, fúj! (Kláránk ráadásul talpig narancsszínben.) Az első nyilvános visszatérés, mielőtt főpolgámestert csinálnak belőle, de szép. Jól sikerült. De majd kimagyarázzák.

De mi ebben a büszkeség? Ilyen alapon annyi mindenki felvonulhatna, kezdve a létbizonytalanságot alulról verő büszke magyar hitelkárosultakkal, folytatva a vergődő magyar kisvállalkozókkal, az egyre hülyébb ifjakat nevelő pedagógusokkal, s zárva a csirkelábat szopogató kisnyugdíjasokkal. A szőlőjüket büszkén a tőkéken hagyó magyar termelők meg utánuk kulloghatnának.

..::efzé::..