Vannak egyik oldalon az inkvizítorok, akik haszonszerzésből / egyéni családi tragédiából / politikai nyomásra tevékenykednek az ügyben. Megfelelő aláhúzandó. Szemben velük a tagadók, akiknél tényleg nem tudom, mi lehet a helyes megfejtés.
Hátul meg a csendes köznép, ugyancsak kettészakadva. A pavlovi reflexből látványosan ejnyebejnyéző, a leckét jól megtanult vazallusokra, akik nem mernek kétkedni, nehogy bajuk essen, és a gondolkodók táborára. Akik meg tényleg kussolnak.
Szerintem a túltagadóknak nem kéne teret adni, de bebörtönözni sem kell őket, majd kinövik. Ámerikában semmilyen mértékadó média nem ad nekik felületet, de a saját kis szócsöveiken keresztül azt trombitálnak a saját, erre fogékony haverjaiknak, amit csak szeretnének. A szólásszabadságot sem fair kirekeszteni. Mondja el mindenki a frankót, ahogy szeretné. Majd meghallgatom. Vagy nem. Véleményszabadság, meg letöltendő börtön.? Hm.
A magyarországi ürügypoliticizmus jól előrángatja a kérdést. Szezonja van. Április, május.
Ja, igen. A holokausztról beszéltem. De beszélhetnék ugyanezzel a szókörnyezettel akár a kommunista terrorról is.
Minden jó riport a kocsmában indul vidéken, így leljük meg a posta melletti bázist. Ami egy teljesen átlagos falusi ház Szurdokpüspökiben a Szabadság úton. Hol lakjon egy XXI. századi forradalmár, ha nem itt...
"Mondjon le!" - harsogja a fekete kerítésre mázolt fehér felirat. Háttér és képgaléria.
Ez a hős szivárogtatta ki Gyurcsány Ferenc öszödi beszédét, mondják. Afféle modern Che Guevara lehetett az úriember, akinek legott eszébe jutott, hogy jól meg kellene ölni a bolíviai elnököt. Neki nem azt ajánlotta, hogy mondjon le. Volt valami fegyver is nála, mint valami vacak zs-kategóriás moziban. Vagy igen, de ezt nem tudjuk egyelőre.
Rambo, első vérig.
Menyasszonya mindent cáfol, miközben beszélgetünk, nézem mögötte a fáról lógó csontokat, a félbetört kő vöröscsillagot, Rákóczi Ferenc mellszobrát (hátat fordít a látogatóknak, ő is igazi lázadó) - forradalmi emlékek hevernek mindenhol, mint egy rossz múzeumban. A rendőrség szerint tucatnyi fegyver meg bomba is volt bent, a lány szerint minden hatástalanított volt. A fene se érti.
Áldozatul estek a srácok a bolíviai belpolitikai eseményeknek, harsogja a hírtévé. Ők csak célba lövöldöztek, ott nyilván a helyi El Presidentére. Lehet, hogy Eduardonak agyára ment a horvát oldalon lekövetett délszláv háború, vagy a temérdek elkövetett haditudósítás. Nem tudom, mi a fene ez a gerillásdi. Fogalmam sincs, ki volt ez az úriember, amíg le nem lőtték pár időzónával arrébb. De hogy olyan hős lesz lassan, mint a Whiskys, az jól látható. A mi kis modern Rózsa Sándorunk.
Rózsa-Flores Eduardo. Halottakról jót, vagy semmit. Érted? Haltak. Világszabadság.
Mint a népzenének a NOX, úgy kell a balettművészetnek a Budapest Balett. Bolero című előadásuk modern zenei alapokon nyugvó klasszikus dallamokra lett koreografálva.
A társulat a II. Gyöngyösi Művészeti Hetek egyik fellépőjeként kápráztatta el a közönséget a Művelődési Központ színpadán. Az értő közönség pedig - ha itthon kevésbé is - a jelek szerint külföldön eléggé fogékony rájuk: nemrég az USA-ban, Kanadában is ezzel a darabbal léptek színpadra.
A kétszer negyven perces előadás hat különböző, a szerelem köré épülő produkciót mutat be. A táncosok fürdőruhában, farmerban és ősember-gúnyában is ropják, a darab központi eleme az erotika. Az összes mű (Csillagvárta, Szabad percek, Városban, Levél Martha Grahamnek, Tangó és Bolero) témája a szenvedély és a vágy.
Közjáték egy szakmai fórumon: Motoros érdekvédő: - Úgy lehetne csökkenteni a motorosbalesetek számát, hogy nem kellene egy ideig felújítani a mátrai főutat. Egy idő után úgyis annyira kátyús lesz, hogy majd elszoknak onnan a renitensek. Közútkezelő: - Tulajdonképp 2013-ig egy fillérünk sincs a 24-es útra, egy kátyút sem fogunk tudni betömni. Elvonták a pénzt.
Minket irigyelt Románia, egy jó pár évig. Mi voltunk számukra Ajrópa, jó minőségű közlekedési utakkal. Sokat szólták le az Erdélybe látogató magyarok az ottani közlekedési viszonyokat: Drum Lucru (Útépítés) táblák a Drum Bun! (Jó utat!) helyett, szakadt buszok, csóró taxik, kátyúk, földutak.
Szóval trendi volt egy kis grimasszal mesélni itthon, hogy na persze, a román utak, azok ám milyen durvák!
Ez volt öt éve. Snitt.
Hová lehet eltüntetni annyi uniós pénzt, hogy a baráti üzleteken kívül sehová ne jusson belőle elég, ami egy fikarcnyit is meglátszik az országon? Az EU helyében hazánkra újra hirdetnék egy felzárkóztatási programot, mert az elsőt sikeresen lenyelte az elit.
Én arra szeretném kérni a felelősöket: attól, hogy nem járnak vidéken, csak ha a balatoni telekre gurulnak a hétvégén, tessék odafigyelni a fővároson kívüli életre is. Tessék egy picit visszaosztani a haverok közpénzen hizlalt bizniszeinek hasznából azoknak is, akik napi szinten szívnak, s közlekednének. Vagyis az eredeti célokra, nem pedig arra, amire lenyúlták a lét.
Pont nem érdekel, mennyit loptak el szürkeállományék az autópálya-ügyeken, mert ők csak a nagyhangú, degeszre tömött zsebű kisebbség. Az átlagembernek nincs felügyelőbizottsági tagsága. Nem azok spórolnak a hozzá nem értésük miatt a fűtésen meg a villanyon, akik kedvtelve repkednek New York és Budapest között mindenféle szemétrevaló alibi-alapítványok közpénzén.
Kit érdekel, ki a következő okostojás, aki szakértőnek mondja magát? Vagy annak mondják. Értsen hozzá. Ha nem, akkor takarodjon. Nincs szükség még egy tolvaj kóklerre.
S miből vannak ezek az emberek odafent, hogylepereg róluk minden? Hol a felelősség? Lehet mindenkit hülyének nézni?
Gondolatbűnök és valódi bűnök súlyát méricskéljük, s ezzel megy el az idő.
Kedves olvasó, lehet azzal jönni hogy ezek ilyen rossz, miépes demagóg dumák. Mielőtt bírálsz, nézz ki az ablakodon. Vagy kapcsold be a tévéd.
Kedves szakértők: legalább ne tetszelegjetek a hozzáértő tévedhetetlenek szerepében. Attól, hogy mutyizni tudtok, törődni, gondoskodni, irányítani nem.
"...De a rátótiak nem azért rátótiak, hogy mindenféle jöttmentet maguk közé engedjenek. Elkapták a nyavajás demokrácia grabancát, és kirakták a szűrét!...Na kitolunk mi ezzel a göthös demokráciával, mondták. És elhatározták, hogy vezetőt fognak választani, de szigorúan a demokrácia talaján..."
Szerencse, hogy mindez csak film és fikció, mert bármilyen egyezés a mai rögvalósággal egy nemigaz országot eredményezne. Kapcsolódó részlet a Legényanyából:
Bokros Bankár nem. Surányi Bankár sem. Vértes Bankár sem. Ők nem kerültek végül nyeregbe. A huszadik jelölt, Gordon Bankár igen. Szokom a gondolatot, hogy új karmester illeg-billeg a zenekar élén. A kotta ugyanaz, a repertoár a régi. A zenekar is. Ott vannak benne a régi, jól ismert muzsikusok is, akik harminc éve verik a nagydobot. S volt,aki saját szólamokat pengetett.
Néhány arc a zenekarból, a zenekar hivatalos imázsfilmjéből.
Eltekintve attól, hogy első blikkre is látszik, hogy eszméletlenül rosszul vágott, előnytelen pillanatokból áll a filmecske, hogy fagyos és néma a hangulat a zene nélkül: egyáltalán nem lettem baloldali a megnézésétől, mindenki ideges, feszült, riadt szemekkel, vagy szemlesütve néz a kamerába. Mint egy rendőrségi kihallgatás, nyögvenyelős, hiteltelen. A nagy emberek nagy lendülettel mondják a közhelyeket, de semmi konkrétumot nem tudunk meg tőlük. Hiller ex-elnök utal egy könyvcímre, melyet a végén meg sem mond. A mezei pártaktivisták azt sem tudják, mit beszélnek. Méghogy csak a baloldal tudja megállítani a neoliberális gazdaságpolitikát...
Szóval ez a kissé meghasonlott zenekar játszik most az új karnagy megett. Aki amúgy évekig a neoliberális gazdaságpolitika honi élén vezényelt. Eleve csak bankárok és cégvezetők kerültek a kalapba. Fentről osztották egymás közt, egymásnak a lapokat a főemberek. 2005-ben Gyurcsány Ferenc még az Internacionálé eléneklését is megtiltatta a baloldali pártnak.
Bajnai Gordon, Magyarország miniszterelnöke. Jelképes egy forintért, s ha beszólnak neki, leteszi a lantot. Biztató, hősi kezdet. Nagyokat pislogva, papírról olvassa, hogy mi motiválja: "mert szeretem a hazámat". Jöhetne szívből is, de ezt oda írta fel neki a píáros. Mint a gazdaságpolitikában már bukott tanuló, akit elölre tolnak nyakleves helyett, hogy na, Gordon fiam, most jóváteheted a hibádat. Vidd el a balhét, legfeljebb majd te leszel a történelemben a bukott miniszterelnök, aki szintén megpróbálta.
Bajnai Gordon, Magyarország miniszterelnöke. Már a hatvani körforgalom átadásán zavart úrifiúnak tűnt a számomra. Lehet, hogy nagy ember a szocialista pártban, de nincs egyénisége. Hiába taglalja a megszorításokat, nem lesz a szememben szakértő. Gépies, görcsös politikus, és ismerem az előéletét, de a hajdúbétezést meghagynám a politikai ellenfeleknek. Tudjuk, Magyarországon az egyik oldal hibáját csak a másik oldal látja. Ott viszont az erényeket nem veszik figyelembe.
Bajnai Gordon, Magyarország miniszterelnöke. Nyeregben. De a motor meg se moccan alatta. Vajon beindul?
Nagy nap ez a mai. Új mappát hoztam létre a gépemen, "Efzé betiltott írásai" címen. Ez az írás szolgál magyarázkodásul arra, hogy miért volt hónapokig meghívós a blogom.
Ebbe a mappába került például a Párt által kifogásolt "Szarva közt a tőgyét" című írásom, a "Húzónév" című szösszenetem, illetve az egyik város történéseit bíráló magánvéleményeim is.
Szerencsére a másik négy parlamenti párt, a Parlamenten kívüli szervezetek, városvezetők, kisállatkereskedők, vasutasok, antilopok, kórházvédők, (stb, stb) illetve a többi közszereplő érti és elviseli a kritikát. Sőt, tudják, hogy nem zörög az a bezonyos haraszt, ha nem fújja a szél. Tudják, hogy nem a rossz hír hozóját szokták betiltatni.
Szóval a Párt - eddig mutatott korrekt hozzáállása dacára is inkább hátulról érkező - kérésére cenzúráztam magam 2009-ben, a magyar demokráciában. Szólásszabadság piciny hendikeppel.
De arra nem vagyok hajlandó magánemberként, hogy korábbi magánvéleményeimet is töröljem, melyek a térség eddigi történései kapcsán nem véletlenül fogalmazódtak meg bennem.
S hogy stílszerűen ismét egy pre-gordonikus klasszikust idézzek az ancient regime korából: Gyerünk, barátaim, menjünk, tegyük a dolgunkat. Vagy mi.
Akinek ez is sok lenne, és csak az élet habos oldala érdekli, íme, másik két blogom:
