Apollóváros Igazai

Spórolni kell - adták ki az elbukott gumigyár városában is az ukázt, pont ugyanúgy, mint bárhol máshol ebben a kurvaországban, már csak, hogy egy klasszikust, a miniszterelnökünket idézzük.

Összegyűltek hát Apollóváros Igazai, konstruktívan morfondírozni azon, hol kellene szorítani a nadrágszíjon, hogy szegény népük ne szenvedjen hiányt. A szegény nép előtt persze ők maguk álltak, így kezdetben magukon akartak garasoskodni, mert hát az Igazak az igazi baloldal, ezt már a Főigazságos megmondta vala.

- Vissza kell adni a képviselői laptopot, még a felét éri, ha zaciba adjuk! - vetette fel az Ingatlanügynök.

Az Ügyvédnő azonnal letorkollta:
-Hogyisne, meg még a költségtérítésemre is szemet vetnél? Képes lennél kihúzatni a testvérvárosi ivászatokról? Eltiltanál a svédasztaloktól? Mit képzelsz, ki vagy te? -rivallt rá.

Nyár óta hátrébb húzódva teltek az Igazak napjai. Behúzták a féket, s eltökélték, míg nem tekintik legitimnek az ellenoldalt, addig semmilyen javaslattal nem álltak elő. De most, először kreatív napokat éltek, hiszen a pártukáz szerint ahol csak lehet, borsot kellett törni az Illegitimek orra alá. Az eszköz mindegy volt, a demagógia meg nem tűri a tutyimutyiságot, úgyhogy előálltak a Farba 1.0-val.

Aztán az Orvos hozta a papírost, rajta a lényeggel:
-Szüntessük meg a tévét! Csukjuk be a városi újságot! Vesszen a magánrádió városi zsozsója! - sütöttek a leírt sorok, 12 pont, jajistenem, mint az Úttörőknél, be szép! Eszébe is jutottak egy pillanatra a régi idők, amikor még ő is az Illegitimekkel együtt labdázott gyerekkorában a csillebérci úttörőtáborban, lobogott a piros nyakkendő...mindenki egy pártban volt, nem volt ez a süket frakciósdi...node a feltoluló emlékeket elmosta hirtelen a realitás és a muszájszerep követelményrendszere, s visszacsöppent a kapitalizmusba:
-Na nehogy már! Emlék, hess! - dörrent rá a Méhész.

A közös emlék tehát elillant.

Eljött a voksolás napja, a Farba 1.0 helyett csak a Farba 1.2-t terjesztették be, fékezett habzás, egy kis update, kevesebb pont, sűrűbb üzenet a választóknak: mi bezzeg csakazért is elzárjuk a saját kommunikációs csatornáinkat, és nehogy már az Illegitimeknek jó legyen, vesszen egy füst alatt az övék is! Ezentúl nem tudhatja meg a nép, hogy mi folyik Gyöngyösön! Úgysem érdekli, mit ezeknek média, kommunista az összes, az igénytelen proli fajtája még egy gumigyárat is elviselt volna, pedig az rákkeltő! A tájékoztatás úri passzió, hazudnak ezek úgyis mindig, csukjuk be őket, a székházuk meg jó lesz bútorboltnak - javasolta a háttérben matató Szállodaigazgató. Az Ingatlanügynök bólogatott.

Aztán felébredtem, kiderült, hogy mindez csak rémálom volt, s minden hasonlóság a valósághoz csak a puszta véletlen műve. Demokráciában bezáratni a médiumokat? Ez nem létezik.

fz