2009. augusztus 24., hétfő

Félresiklott reform


És igen. Hogyan spóroljunk a vezetői fizukkal, szakszervezeti megmondóemberekkel, "has-utasokkal" túlzsúfolt magyar vízfejen? Döglesszük le a felét lent, ha már úgyis fent kéne rajta spórolni. Nehogy már igényes szolgáltatásokkal vonzóvá tegyük azt a szerencsétlen vasutat, a megszüntetett vonalakon úgysem kell végigszaladni többet a szerelvény közepit a vizet se látott felmosófával. Javulnak a mutatók: csökken a bűnözés, kevesebb pályát tévesztett, mozdonyszőke, kissé erőszakos suhanc fogja elvenni a pénztárcánkat az imbolygó, negyvenwattos félhomályban. Csökken a zsebre dolgozó, italtól bűzlő, borostás kalauzok száma. És csökken a csökkenő utasszám, bár ez képzavar, ugyebár.
A kötött pályán döcögő magyar gondolkodás újabb logikus lépése készül, ímhol egész Európa munkahelymegtart meg környezetvéd a vasútüzemeltetéssel, mi még gyártunk egy tonna munkanélkülit. Megtelik a felnőttképzés krampácsolókkal, sorompóőrökkel, meg fenékre pecsételő váltókezelőkkel. A mozdonyvezetőkről nem is beszélve, megannyi csupa-csupa csereszabatos szakma, amihez ugye általában némi vasútvonal szükségeltetik. Meg mozdony, váltó, bakterház és töltés. De majd elmennek a tecsóba' péknek.

Kifogyott a gőz, vakvágány ez, urak.

..::efzé::..

Nincsenek megjegyzések: