Ördögtől való való

Az elmúlt hétvégén ismét értékes (szabad)időt vesztegettem egy, a nullához alulról tendáló érdeklődést generáló rendezvény előre megfontolt szándékú ajnározásával. Aztán belémbújt a kisördög - mely addigra jól összehányta egy kis piros vederbe bennem az azon a héten összehomokozott rossz tapasztalatokat - és magamban, milyenek is városunk dicső rendezvény-szervezési módszerei így a válság közepén, az orbitális konkurenciát teremtő Budapesttől alig 80 kilométerre. Azaz némi versenyhelyzetben. Barokk körmondat vége, stop.

Szóval figyeltem, ahogy három egymásjóismerőse nagyokat falatoz a műanyag edénykéjéből, s agyaltam rajta, hogy na, vajon kinek szólhat az ételkóstolás eme fennkölt formája. Ott, a félhomályos aulában, csendben, diszkréten, nyilván úgy, hogy az elköltött pályázati pénzt már le lehessen igazolni, de azért kívülállót mégse vonzzon, mert túl sok lesz a mosogatnivaló. Néztem, hogy kanalaz a történész, aki - hogyismondjam - gazdagította néhány fehér folttal városunk történetírását, meg némi veressel is, de megint csak a kisördög szól belőlem. Se egy megnyitó, se egy ember, hogy kérem itten van valami, jöjjenek közelebb. Semmi.

Nem jöttem rá, mire jó ez így. Ha közönségnek szándékozták mutogatni a mutogatnivalójukat, azt előbb meg kellett volna invitálni. Ha egymásnak, akkor meg nem kell közösségi rendezvénynek álcázni - mondta volt bennem legbelül az a csúf kisördög. El is határolódtam tőle gyorsba', s olvasgatni kezdtem nagyhírű, legendás fesztiválunk fizetett köszi-nyilvánítását a 'Piacban, melyből évek óta hagyományosan kimarad az, amit máshol - külön említve - médiatámogatóknak hívnak a másholi szervezők. Most sem volt másképp, mert hát biztosan a szájhagyomány tudósított a - mondom - nagyhírű, legendás eseményről. -mondotta bennem az a szemét kisördög, hogy a villája állna a hátamba, hogy ilyet mer velem gondoltatni, no.

És közben tovább forgattam az egyik barátomtól kapott kiállítás-megnyitós meghívót, melyet egy - még napokig zárva lévő - másik kultúrintézménybe hirdettek meg, melynek weboldalán amúgy egy árva szó sincs az eseményről, rendezőként, helyszínként. És nincs címe sem a tárlatnak, a kiállítás témájának megjelölése is hiányzott, s persze az sem szerepelt a papíroson, hogy szegény - ismeretlen - művész ismeretlen tárgyú tárlata ugyan meddig látható a kisvárosban, hátha valaki arra téved. S hogy amúgy sem tudott senki - eme gerillakampánynak is vacak - promóció után a dologról, - még a hírvivők sem - az talán megint csak a kisördög hibája.

És visszagondoltam a többi érdekességre is, de esküszöm, nincs energiám részletezni, mert nekikeseredem. Azon, hogy miért kell a logikán spórolni...

..::efzé::..

Félresiklott reform

És igen. Hogyan spóroljunk a vezetői fizukkal, szakszervezeti megmondóemberekkel, "has-utasokkal" túlzsúfolt magyar vízfejen? Döglesszük le a felét lent, ha már úgyis fent kéne rajta spórolni. Nehogy már igényes szolgáltatásokkal vonzóvá tegyük azt a szerencsétlen vasutat, a megszüntetett vonalakon úgysem kell végigszaladni többet a szerelvény közepit a vizet se látott felmosófával. Javulnak a mutatók: csökken a bűnözés, kevesebb pályát tévesztett, mozdonyszőke, kissé erőszakos suhanc fogja elvenni a pénztárcánkat az imbolygó, negyvenwattos félhomályban. Csökken a zsebre dolgozó, italtól bűzlő, borostás kalauzok száma. És csökken a csökkenő utasszám, bár ez képzavar, ugyebár.
A kötött pályán döcögő magyar gondolkodás újabb logikus lépése készül, ímhol egész Európa munkahelymegtart meg környezetvéd a vasútüzemeltetéssel, mi még gyártunk egy tonna munkanélkülit. Megtelik a felnőttképzés krampácsolókkal, sorompóőrökkel, meg fenékre pecsételő váltókezelőkkel. A mozdonyvezetőkről nem is beszélve, megannyi csupa-csupa csereszabatos szakma, amihez ugye általában némi vasútvonal szükségeltetik. Meg mozdony, váltó, bakterház és töltés. De majd elmennek a tecsóba' péknek.

Kifogyott a gőz, vakvágány ez, urak.

..::efzé::..

Nesztek, vazze' ingyenebéd!

A haladó baloldal haladó fővezíre, Gyurcsány Ferenc ötvenezer forintot adott bele a krízisalapba.
Poénkodhatnék azon - korábbi MSZP-s lélegeztetőgép-kalkulációkat követve - hány családot lehet megmenteni ebből a fagyhaláltól, meg arról is, hány embertől vett dillettanizmusával jó párszor ennyit Országunk Legnagyobbika.

De nem teszem. Remélem, megnyugodott háborgó-harcos blogoló proletár öntudata, villák proletárjai egyesüljetek, éljen az egységes és megbonthatatlan Apró-vagyon.
Pedig tudom, hogy simán két BKV-végkielégítésnyi zsozsót be tudna dobni a kalapba a haladó baloldal legbaloldalibb, legtökösebb nagytőkése. Vacak 50 milliókat felélt a család évente, mesélte anno a Blikknek a főcsetlőbotló.

Helló, szoci szavazók, ez ugye nem ment át az ingerküszöbön?
Majd a jó Bolgárúr kimagyarázza nektek.

..::efzé::..

Mélymagyar álom

Azt álmodtam, hogy gyöngyösi megmondóember lettem. Egy a háromból. Szakképzett észkombájn. Középfokú kislexikon. Vagy diplomás ablakzsiráf. Mindegy. Nem ér röhögni, állampolgári jogom, hogy azt álmodjak, amit akarok.

Először is került a szememre egy tisztánlátó szemüveg. Sajna nem a csajokat vetkőztette le az utcán, hanem a politikusokat. Sebaj! Mindent frankón átláttam, azt is, hogy ki hol vett át kenőpénzt, s még azt is, hogy ki hol fog szerda reggel átvenni. Előre.
Beleláttam a zárt ülések jegyzőkönyveibe, mindenki fizetésébe, jobbik agyféltekém legott PPP-t kalkulált, a másik meg államháztartási hiányt számolt. Egyszerre! (Mézeskalácskészítő végzettséggel!)

És a fülem! Na az ugyancsak nem volt semmi! Egy indián megirigyelhette volna! Zárt ajtók mögött meghallottam a hátsó szándékot, a sok-sok szoci mutyit, a fideszes háttéralkukat, a szadeszos cionista maffiát...érted? Mindent, konkrétan, he. Az én Majd Mindent Másképp Csináló Jómagyar Pártomnak nagy szolgálatot tettem, ahogy gyűltek az infók, úgy okosodtam.

A szám pedig...hát az ettől kezdve mindig csak ékeset szólott. Szépet. Tutkót. Persze mindig olyat, amivel nem eshetett valódi bajom. Ha a média jött hozzánk, akkor a hős Magyar Gálya már illegális avatása volt, ha egy perc múlva a rendőrség, akkor meg mezei jómagyar pártgyűlés. (Jolly Joker volt a jelem az oviban.) Nem olyan nagy dolog. Bátorság, biztonság, szélsőség! (Ja, ez egy szocionista duma.)
A kezem szinte ránőtt a billentyűzetre, le sem akadtam álló nap a megyei hírportál fórumáról, amit a többi csoda-érzékszervem megfigyelt, azt egyből kiértékeltem egy-egy mindentudó hozzászólásban. Cseszegettem az újságírókat, mert én, csak én tudom az igazat. Mindenki más hazudik, nekem kérem van egy csodaszarvasos összeesküvés-elméletem kint a panel falán, Trianontól Tel-Avivig teli van GPS-koordinátákkal, az mindent megmond, maga Vona Gábor szentesítette, Morvai Krisztina meg áldást mondott reá.

Csak az agyam, az lenne egy kicsit többre képes. Én lennék Superman. Mehetnék a pokolból az égbe...

Aztán felébredtem.

..::efzé::..

Idézet

Nem is kérded, merre visznek
Merre szédítenek
Akik semmiben sem hisznek

Mást se hallasz tőlük
Csak hogy mennyire jó lesz neked
Aztán mentik majd a bőrük