Kedves Kispajtás!
Te, aki frissen érkeztél - mondjuk ki, némi süket demagógián hizlalt tábor élén - még bizonyosan zavartan forogsz a magyar politikai élet kicsiny küzdőterén. (Nevezzük a következőkben egyszerűen dedónak.) Ez nem baj, így szokott lenni.
Kezdetként viszont elég erős, hogy nem egyszerűen belépsz, finoman kocogtatva, majd illedelmesen bemutatkozva a nagycsoportban már kissé korábbról ott lézengő kispajtásaidnak, hanem egyből tornacipőt próbálsz mindegyik orrába nyomni. Jobbra is. Balra is.
Rugdosódsz, vagánykodsz, hogy na, majd te jól megmutatod, mi a menő a homokozóban. Mindenkinek homokot próbálsz szórni a szemébe, hogy ne lásson tisztán. Azt hiszed, hogy majd te egy csuklómozdulattal jó irányba forgatod az ovi kisvillamosát a KRESZ-szőnyegen, mert te tudod az egyetlen frankót.
Levérbírázod az óvónénit., s ráborítod a spenótot arra, akinek más a véleménye. Érvek helyett kiscsoportos dacból nyomod, hogy majd hozod a bátyádat, mer' az erősebb. Meg jól megmondasz apunak. Aki meg nincs veled, az sarokba térdel, kukoricára, kimarad a dobásból, satöbbi.
Persze ezzel a szóhasználattal, ezzel az üres érvrendszerrel mindenki tudna valamit kezdeni, de valószínűleg azért nem teszi, mert kevés százon. De majd rájössz.
Ha még csak az európai ovinál tartasz, várd ki, míg bejutsz a magyar oviba, s csak akkor törd a fejed egyből az ovi vezetésén. (Ahhoz általában szavazati többség kell.)
Ez egy ilyen ovi! Szar, középszerű, de legalább nem diktatúra. És néha hallgass az óvónénikre...
Ők osztják a tejbegrízt.
..::efzé::..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése