A'xxxx üzenete:
küldesz meghívót? :P
..:efze::..Moscow seems to be OK so far:) üzenete:
ha nem súgsz a Pártnak
A'xxxx
érdekes... mondjuk a legutóbb jól nekiestél az xxxx-nek
A'xxxx üzenete:
de ez a betiltósdi akkor is..
A'xxxx üzenete:
Fábryt nem akarjuk betiltatni basszus? ő se szeret minket
..:efze::..Moscow seems to be OK so far:) üzenete:
mindig nekiesek mindenkinek, egyformán
A'xxxx üzenete:
blogba azt írsz amit akarsz, nem?
2009. február 10., kedd
2009. február 5., csütörtök
A válság és a Duna
A gazdasági válság, az olyan, mint a Tanú című filmben a Duna. Az jön. Egyesek szerint már rég meg is jött, mások szerint meg pont most jön a neheze. Persze így is nehéz, mi az hogy, nagyon is. De amíg a cégvezetők, bankszakemberek, politikusok, a nagy emberek sem tudják kiszámítani, hogy van-e már válság, addig a kisember, az alkalmazott, a melós még kevesebbet tud. Neki majd egyszer szólnak, hogy akkor holnaptól kevesebb lesz a gyártanivaló, Zsuzsika, el kell, hogy küldjük.
Arról, mi várható akár a környéken belül, a legpontosabb prognózissal talán a megyei iparkamara rendelkezik, ők 5-10 százalék közé jósolják az elbocsátásra várók arányát. Bár hozzáteszik: minden cég belső ügye, hogy kiteregeti-e a jövőképét. Mai marketingalapú világunkban persze nem trendi bevallani, ha bukik a cég, hiszen a stratégiában, a díszes folyamatábrákban az első helyen áll a pénzügyileg megdönthetetlen vállalat képének mindenáron való összetartása. Addig meg maradnak a meg nem erősített hírek, melyet mindenki tud: ez a cég májusban zár be, amaz meg máris csőd alatt van.
És akkor még egy másik szempont: itt, Magyarországon, ahol tudvalevőleg folyamatosan az élen végzünk az öngyilkosságokat összesítő világranglistákon, különösen oda kellene figyelni arra, mi történik a kisemberrel. Rászakad-e a lakáshitele, segít-e neki valaki kifizetni a megugrott gázszámlát, egyáltalán: a legutóbbi, baljós hírek alapján azt is meg kellene nézni, esténként fűt-e a mama a faluszéli viskóban, vagy inkább megfagy. Rossz idők jönnek, és a válságot - írd és mondd - senki nem akarja a helyén kezelni. Még mi, az úgynevezett csendes többség, a kisemberek sem. Megmaradunk az illúziónál, hogy mi leszünk a kivétel, aki megússza.
Az ember meg már csak ilyen: küzd, és bízva bízik.
fz
Arról, mi várható akár a környéken belül, a legpontosabb prognózissal talán a megyei iparkamara rendelkezik, ők 5-10 százalék közé jósolják az elbocsátásra várók arányát. Bár hozzáteszik: minden cég belső ügye, hogy kiteregeti-e a jövőképét. Mai marketingalapú világunkban persze nem trendi bevallani, ha bukik a cég, hiszen a stratégiában, a díszes folyamatábrákban az első helyen áll a pénzügyileg megdönthetetlen vállalat képének mindenáron való összetartása. Addig meg maradnak a meg nem erősített hírek, melyet mindenki tud: ez a cég májusban zár be, amaz meg máris csőd alatt van.
És akkor még egy másik szempont: itt, Magyarországon, ahol tudvalevőleg folyamatosan az élen végzünk az öngyilkosságokat összesítő világranglistákon, különösen oda kellene figyelni arra, mi történik a kisemberrel. Rászakad-e a lakáshitele, segít-e neki valaki kifizetni a megugrott gázszámlát, egyáltalán: a legutóbbi, baljós hírek alapján azt is meg kellene nézni, esténként fűt-e a mama a faluszéli viskóban, vagy inkább megfagy. Rossz idők jönnek, és a válságot - írd és mondd - senki nem akarja a helyén kezelni. Még mi, az úgynevezett csendes többség, a kisemberek sem. Megmaradunk az illúziónál, hogy mi leszünk a kivétel, aki megússza.
Az ember meg már csak ilyen: küzd, és bízva bízik.
fz
2009. február 2., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)