Tévedések vígjátéka

Újat tanultam. Lehet az ember rasszista egy esélyegyenlőségi díjjal, hat év roma magazinnal a háta mögött is, melyben a vajdaavatástól a házfelgyújtásos problémamegoldásig mindenhol a helyszínről számoltunk be.

Kibeszélőshow következik: tapasztalataim szerint, tüntetőjogi felelősségem elismerése után állítom: a romák világában sohasem az állandó, a helyi közösségben valóban tevőleges szerepet játszó személyekkel van a probléma. Hanem a külsős, hirtelen jött, okostojás megmondóemberekkel - általában egy iskolájuk van, a jogvédősdi, na ahhoz értenek, a kulturált tárgyaláshoz kevésbé. A bűnöző réteget leszámítva soha nem a helyi cigányok fenyegettek perrel-veréssel, hanem a nagy fekete autókkal érkező, politikailag kitartott szakemberek, illetve a kósza kalandorok, akik jönnek, kavarják azt a bizonyosat, felhergelik a jónépet, majd továbbállnak. Volt ilyen illető is a praxisban. Ő már nem ezzel foglalkozik, én még mindig itt vagyok.

Most is így volt, felhívott egy illető Gyöngyösorosziból, hogy ő a helyi cigány önkormányzat tótumfaktuma, s ahelyett, hogy megértette volna, hogy az adott riport abban a formában, ahogy ő előadta, sohasem létezett, hőbörgéssel indítva egyből támadott. Jött nekem az ombudsmantól kezdve a bíróságon keresztül a Jóistenig bezárólag mindenkivel, harminc erős rokont ígért a tévé elé, meg ilyen békés, európai megoldásokat prognosztizált. Diplomatikus egy csávó volt, na. Minden bizonyítható, mer' ott van a "kámérán, le lettünk fatolvajozva", magyarázta, én meg csak emlékszem, hogy mi ment le a nevem alatt, úgyhogy picit vitatkozni merészeltem véle. Merthogy csak az időpont, a helyszín, a riportalanyok, a képen látható emberek, a megnyilatkozások tartalma, illetve az én hozzáadott narrációm nem stimmelt. Vagyis semmi - ez volt a kiinduló helyzet, tisztelt bíróság.

Hát hallgattam vagy 10 percig a telefonban, majd egyrészt a jogi részére reagálva jeleztem, hogy a bíróság előtt igencsak ki fogja nevettetni magát, hiszen nem is az volt az anyagban, amit ő állított - másrészt a verbális, erőszakkal való fenyegetésre - fricskául - kijelentettem, hogy "jó, én is hozom a bátyámat." Itt végképp elgurult a gyógyszere, úgyhogy letettem.

Ebben maradtunk, majd kíváncsiságból gyors rasszista telefonokat bonyolítottam le ezután szintén rasszista roma barátaim felé, s mitadisten: azonnal kiderült, hogy ilyen nevű úriember abban a faluban nem tagja a CKÖ-nek.

Azért érdekesen kezelné a problémákat, ha felelős pozícióban lenne, annyi szent. Még szerencse, hogy hazudott. Hát hadd hazudjon. Joga van ehhez is.

fz

Apollóváros Igazai

Spórolni kell - adták ki az elbukott gumigyár városában is az ukázt, pont ugyanúgy, mint bárhol máshol ebben a kurvaországban, már csak, hogy egy klasszikust, a miniszterelnökünket idézzük.

Összegyűltek hát Apollóváros Igazai, konstruktívan morfondírozni azon, hol kellene szorítani a nadrágszíjon, hogy szegény népük ne szenvedjen hiányt. A szegény nép előtt persze ők maguk álltak, így kezdetben magukon akartak garasoskodni, mert hát az Igazak az igazi baloldal, ezt már a Főigazságos megmondta vala.

- Vissza kell adni a képviselői laptopot, még a felét éri, ha zaciba adjuk! - vetette fel az Ingatlanügynök.

Az Ügyvédnő azonnal letorkollta:
-Hogyisne, meg még a költségtérítésemre is szemet vetnél? Képes lennél kihúzatni a testvérvárosi ivászatokról? Eltiltanál a svédasztaloktól? Mit képzelsz, ki vagy te? -rivallt rá.

Nyár óta hátrébb húzódva teltek az Igazak napjai. Behúzták a féket, s eltökélték, míg nem tekintik legitimnek az ellenoldalt, addig semmilyen javaslattal nem álltak elő. De most, először kreatív napokat éltek, hiszen a pártukáz szerint ahol csak lehet, borsot kellett törni az Illegitimek orra alá. Az eszköz mindegy volt, a demagógia meg nem tűri a tutyimutyiságot, úgyhogy előálltak a Farba 1.0-val.

Aztán az Orvos hozta a papírost, rajta a lényeggel:
-Szüntessük meg a tévét! Csukjuk be a városi újságot! Vesszen a magánrádió városi zsozsója! - sütöttek a leírt sorok, 12 pont, jajistenem, mint az Úttörőknél, be szép! Eszébe is jutottak egy pillanatra a régi idők, amikor még ő is az Illegitimekkel együtt labdázott gyerekkorában a csillebérci úttörőtáborban, lobogott a piros nyakkendő...mindenki egy pártban volt, nem volt ez a süket frakciósdi...node a feltoluló emlékeket elmosta hirtelen a realitás és a muszájszerep követelményrendszere, s visszacsöppent a kapitalizmusba:
-Na nehogy már! Emlék, hess! - dörrent rá a Méhész.

A közös emlék tehát elillant.

Eljött a voksolás napja, a Farba 1.0 helyett csak a Farba 1.2-t terjesztették be, fékezett habzás, egy kis update, kevesebb pont, sűrűbb üzenet a választóknak: mi bezzeg csakazért is elzárjuk a saját kommunikációs csatornáinkat, és nehogy már az Illegitimeknek jó legyen, vesszen egy füst alatt az övék is! Ezentúl nem tudhatja meg a nép, hogy mi folyik Gyöngyösön! Úgysem érdekli, mit ezeknek média, kommunista az összes, az igénytelen proli fajtája még egy gumigyárat is elviselt volna, pedig az rákkeltő! A tájékoztatás úri passzió, hazudnak ezek úgyis mindig, csukjuk be őket, a székházuk meg jó lesz bútorboltnak - javasolta a háttérben matató Szállodaigazgató. Az Ingatlanügynök bólogatott.

Aztán felébredtem, kiderült, hogy mindez csak rémálom volt, s minden hasonlóság a valósághoz csak a puszta véletlen műve. Demokráciában bezáratni a médiumokat? Ez nem létezik.

fz