2008. szeptember 25., csütörtök
2008. szeptember 23., kedd
Keresd a párját!
Pedig páratlan - és elvileg pártatlan - az ORTT elmarasztaló döntése. Elvileg. Az indoklás szerint a műsorunkba legutóbb meghívott balos kollegina túl vehemens volt a jobboldal felől betérő túl higgadt politológussal szemben.
Mérlegelhetnénk ennek szellemében akár azt is, hogy az egyik végzett politológus, a másik pedig még csak tanuló szociális munkás. Szörnyű. Már a nevében is benne van, hogy "szoci". Az egyik férfi, a másik nő. Hogy a baloldali a bal oldali széken ült, a jobb oldali pedig a jobbszélen, és - ó, borzalom - ugyanaz a kamera mutatta őket felváltva, ezzel pedig esetenként sérült a jobboldal joga a teljes képernyős üzemmódhoz.
Most épp úgyis ezen dolgoznak, FC Fidesz: SK Sajtószabadság egyelőre 1:0.
De mi lesz ezután? Mit tehet a jószándékú médiamunkás, hogy megfeleljen az enyhén diktatórikus bájjal módosuló követelményeknek a független sajtó irányába? A következő vendégválasztásnál arra gondoltam, hogy - adatvédelem ide, vagy oda - tesztlapot töltetek ki a közszereplőkkel. Például ilyen kérdésekkel:
- Ön mennyire jobbos? Mennyire balos?
- A jobbosok szerint mennyire balos? A balosok szerint mennyire jobbos?
- Eléggé párttag-e, alelnök, vagy csak közkatona?
- Milyen az Ön vérmérséklete? Felkapja-e a vizet bizonyos kérdésekre? Milyen hőfokú megszólalásokra számíthatunk önöktől? Kérem, jelezze százalékosan az indikátoron!
- Felkészültnek érzi-e magát, hpgy hitelesen képviseje az Ön világnézetét, amennyiben a műsorvezetők nem terelnek rendesen mederbe?
Nem is meder ez, már árok, jól kiásták, majd betemetik.
S ha mindez megvan, fogom az összekötős tollamat, s párkereső játékban fogok: egy szókimondó Tuzánéhoz minimum egy Bozsik István-szerű megmondóember dukál, a felkészült Tatár doktorhoz a szintén mindenben képben lévő Hiesz György illik. Karaktert karakterhez, barátokközt, jóbanrosszban.
Csak Mánya Kristófhoz kéne a katalógusba valaki balról, de nem tudom még, ki. Hozzá nincs hasonló. Valahogy úgy néz ki, hogy nem is az EchoTV-ben, vagy a HírTV-ben fogjuk meglátni először.
f.z.
2008. szeptember 20., szombat
Nem bukás, csak botlás
Kinevet a végén. Nemcsak az árkokat kellene már betemetni, hanem a mikrofonzsinórokat is. A polgármestert láthatóan megmosolyogta a kórusban szereplő politikai ellenfél.f.z.
2008. szeptember 14., vasárnap
Dackorszak
Bekeményített a Párt, az ellenfél után már a médiára is rátámadt, s tetemre hívta a neki - szerinte - ellentmondókat. Pedig csak annyi történt, hogy az általuk is hófehérre rágott Apollo-csontot - miután a két oldal meglehetősen gyerekes módon immár szóba sem áll egymással, s közölték, hogy mostanában nem szeretnének közösen közszerepelni, ahogy egy választóit képviselő közszereplőnek illene - mással rágattuk tovább, olyan emberekkel, akik nem tényleges önkormányzati képviselői egy-egy térfélnek, de véleményformálói.Nem tereltünk kellően mederbe, nem érvényesült az álláspontjuk - panaszolta a Párt, elfelejtkezvén arról, hogy mivel nem őket hívtuk, ezért tényszerűen ez nem is az ő álláspontjuk volt, hanem a róluk szóló. Nyilvánvalóan szájkosár és előre egyeztetett politikai haditerv nélkül. Szerintük az ellenfél párttagja túlságosan párttag, bástya, ló és futó egyben, az ő párttagjuk meg csak egyszerű, mondhatni mezei párttag, csak egy ártatlan-fehér szerencsétlen gyalog a szénfekete Királynővel szemben a kétszínű sakktáblán, ahol szerintük minden csak fekete lehet, meg fehér. Ezzel a meglepő érvrendszerrel definiálták magukban újra azt, ami - nekem személyesen legalábbbis - evidens, hogy egyenlő volt.
Ilyenkor visszaemlékszem a tucatnyi, sms-ben az utolsó pillanatban érkező "hivatalos meghívóra", a lécciléccikre, vagy épp arra, amikor egy titkos tárgyalást követően egy nagy cég magánterületére szervezett a Párt sajtótájékoztatót, aztán csodálkoztak, hogy bizony azt - amennyiben a cég igazgatója azt nem engedélyezi - nem illik kerítésen belül tartani, mert erre a médiatörvény nem igazán nyújt lehetőséget. Eszembe jut a rengeteg apró kérés, az "ezt vágd be majd", a választási kampány, amelynek eseményeit többnyire egyedül követtem végig, s többször játszottunk sajtótájékoztatósat, ahol én voltam a kérdező tömeg félhomályos falusi kultúrházak mélyén. A lakossági fórum, amelyen a szemünkbe mondták, hogy mi vagyunk a félretájékoztató média - közben meg a jelenlévő egyetlen. Millió szituáció, amikor mi kerestük meg a Pártot, hogy ugyan, mondjon már valamit az ő választóinak egy-egy - tulajdonképpen neki fontos - kérdésről. Rendezvények, amiről nem is kellett volna tudnunk, hiszen óriási pártfeladat elküldeni egy kör-e-mailt 2008-ban ugyanarra a négy-öt címre. Sebaj, korrektül álltunk hozzájuk mindenben, amiben csak lehetett, sőt.
De most felhúzta az orrát a Párt. Dackorszak van, 'oszt jónapot.
f.z.
Befogadottak
| Pályázati Nyertesek Névsora | | | |
| Pályázat 2005 |  |  |  |
Rekord mennyiségű pályázat a média díjra
- Népszerű a társadalmi összefogás népszerűsítése-
A HBLF negyedik alkalom
mal rendezte meg a „Média a Társadalomért”nevű pályázatának díjátadóját. A pályázat célja elismerni a társadalmi összefogás és felelősségvállalás példaértékű bemutatását, a társadalom, és a kisebb közösségek szellemi és gazdasági fejlődését elősegítő, a különböző szektorok, csoportok, szervezetek és magánszemélyek összefogásával sikeresen megvalósuló kezdeményezések népszerűsítését a médiában.
Vannak ilyen kezdeményezések, vagy nincsenek? Reméljük, hogy vannak, és még sokkal több ennél, amiről mi tudhatunk. Nagyon sokat tanulhatunk ezekből a közösségi fejlődést és társadalmi összefogást sikeresen bemutató példákból. A média feladata lényeges a példaértékű történetek népszerűsítésében.
A HBLF nagyra értékeli az újságírók, riporterek, szerkesztők társadalmi elkötelezettségét, amit ezen pályázat évente történő kiírásával, és az adott év legkiemelkedőbb írásainak, riportjainak díjazásával is el kíván ismerni. Ebben az évben több pályázat érkezett be, mint valaha. A 70 versenyző 140 pályaművét a zsűri bírálta, melynek tagjai: Betlen János (Magyar Televízió), Érdi Sándor (Budapest Média Intézet), Faragó András (Közép-Európai Egyetem), Gerencsér Balázs (NIOK), Simon András (Magyar Televízió).
Döntésük alapján Erdélyi István (Magyar Rádió) nyerte el a 300.000 forintot érő első díjat, a „Már csak a remény maradt” című riportjával. A nyertes mű felhívja a figyelmet arra a társadalmi problémára, melyet korábban tabuként kezeltek. A riport egy haldokló gondoskodásáról szól, melyet az író a Hospice szervezetén keresztül mutatott be. A 200.000 forintos második díjat Vrannai Katalin kapta, míg a harmadik helyezettnek járó 100.000 forintos összeget Faragó Zoltán.
Gratulálunk minden résztvevőnek, hálásak vagyunk a munkájukért, mely fontos szerepet játszik a társadalom fejlődésében és köszönetet mondunk azért, hogy a társadalmi szektorok közötti együttműködést szorgalmazzák. Végül, de nem utolsó sorban köszönetet szeretnénk mondani a TESCO-GLOBAL Rt-nek, az Aviva Életbiztosító Rt.-nek, hogy egyetértettek a céljainkkal és támogatták a „Média a társadalomért” díjat.
Majdik Zoltán
Igazgatóhelyettes, HBLF
2008. szeptember 12., péntek
Forgatókönyv
"Eredmények és kudarcok, de nem vagdalkozva, vádaskodva, hanem a tárgyszerű sajnálkozás hangján".