És rohant szegény Nagyi a szalmakalappal.
Át a fél Városligeten. Erősebb küldetéstudattal, mint olykor Gyurcsány Ferenc. Feladata volt, nagy. Ragyogott a május elsejei napfény. A lombok között alig látta a zöld transzparenseket, ezért volt jobb a vörös, azt messziről lehetett látni, jegyezte meg. Csak nehogy baj legyen, okolta magát, megint késett a kék busz, rohadtannyátabékávénak.
- Elkések, elkések - mormogta. - Mindjárt felér ez a gyerek a színpadra, még napszúrást kap nekem, mielőtt elmondja a Nagy Jó Hírét, és akkor hogyan lesz belőle őszre főpolgármester? – dohogott. – Itt állunk a célegyenesben, már csak pár szavazót kell szereznünk, és miénk újra a világ! Elrontja az egész megújulást, mindent tönkretesz! Ildikó is nagyon fog haragudni!
De ekkorra Csaba már fent állt a színpadon, s hogy tuti Index-címlap legyen belőle, máris általános fővárosi narancsszínű riasztást vizionált a Fidesz-győzelem miatt kicsit több sörrel szomorkodó nyugdíjastábornak, akik - ahogy megbeszélték - lelkesen tapsoltak. Néha picit orrbapöccintettek egy-egy hírtv-operatőrt, levertek pár fotóst, csak úgy a rend kedvéért. Munkásököl, vasököl, hogymerezidejönni, kiengedtebe, hagyjámápogácsázni, de amúgy nem ártottak a légynek sem.
Ingyen BKV minden pestinek, ezt eszi majd a nép. Hogy ez senkinek nem jutott eszébe? Derék fiú ez a Csabi. Azt mondta, lesz külön háromnapos tikett, Hagyó Miklós arcképével, négyes metró-szabadjegy volt SZDSZ-es vidéki beutazóknak Demszky Gábor ajánlásával, és érdemei elismeréseként – ahogy a MÁV-nál – itt is Elviráról fogják elnevezni azt az internetes rendszert, ahol nyomára lehet bukkanni majd az elkószált kék buszoknak. Vagy az áruknak.
És hogy újságolta, hogy „Mama, de hát ez Velencében is működő rendszer!”. A Nagyi ugyan úgy emlékezett, hogy Velencében nincsenek is villamosok, de már olyan régen járt ott, hogy nem emlékezhetett mindenre pontosan. Apróság. A Csabi már úgyis egyszer-kétszer rendbetette a BKV-t, a társadalmi összeugrasztósdi is egészen jól szokott működni, hát mi gond lenne egy kis díjmentesítésből, morfondírozott a Mama, aki nagyon szerette kisonokáját. Amit meg úgysem lehet fenntartani, azt oda kell adni ingyé’ a népnek, szép kis gondolat, szeretik a magyarok - nyugtatgatta magát.
Túl későn ért a színpad sarkára. Elkésett a szalmakalappal, mert már a röhögéstől a homlokát csapkodó Molnár Gyula is azt harsogta, hogy „A Csaba teljesen kész van, elrontja a maradék esélyünket is, orvost, borogatást! Először azt hittem, ez már a Sas-kabaré”.
Figyelnie kell Csabinak, meg is mondta: „veszélyesen bolond idők jöhetnek a fővárosra.”
De hol találok elsején baloldali orvost? - esett kétségbe a Mama.
..::efzé::..
